A hullámvölgyek arra jók, hogy kimászhassunk belőlük. Legutóbb kezdtem kételkedni, hogy lesz-e valaha is gyümölcse ennek az egész hécehócnak a mezítlábas stílusú futás körül, de mára már jobban vagyok. Az előrejelzés szerint déltől záporeső és zivatar várható. Zuhog is rendesen, ahogy most kitekintek az ablakon. Nem túraidő! Így hát maradnak az alternatív programok, mint ez a futás-dolog. Még süt a nap, amikor nekiveselkedem. Most nincs kitőzött cél. Majd meglátjuk mi sül ki belőle alapon iramodom neki a távnak. Aztán az első kilométerek után éreztem, azt a bizonyos hüdejólmegymát. Definitív hullámhegyen vagyok. Most először sikerül szakaszonként, különösebb erőfeszítés nélkül tartanom a 6:30 körüli tempót, sőt, itt-ott 6:10-el robogok. Úgy tűnik, hogy minél gyorsabban futok, annál könnyebben fekszik az új stílus. Örömteli repülés. Így aztán bátorkodom rátenni egy újabb lapáttal és összehozom az első 10 kilométeres tréninget. Juhééé…!