Általában hetente egyszer felkarikázom a Kahlenbergre. Kahlebregdorfból illetve Nußdorfból legalább négy különböző ösvény vezet fel a Kahlenbergdorf tetején elhelyezkedő Josfsdorfba. A legismertebb az a bizonyos hírhedett Eisernehandgasse (lásd piros egyes a képen), mely legelső próbálkozásom tanúja volt. Azóta még kétszer kísérletem meg arrafelé feljutni, de egy szuszra még nem sikerült legyűrnöm. Legutoljára háromszori pihizés árán jutottam fel a szelídebb útszakaszig. Mint mondogatni szoktam, csak combizom pacsirtáknak való.

Egy leheletnyivel könnyebb a lila hármassal jelölt útszakasz a Kahlenbergstraßen át. Feljebb az Eisenrnehandgasseba torkollik. Ez a standard útvonalam, immár rendszeresen megállás nélkül teljesítem. Hátránya a forgalom, különösen jó időben, amikor a ceprek és hájas köcsögök autóztatják fel magukat a hegyen lévő vendéglátó valamelyikébe.

Visszafelé általában a kék kettessel jelölt Unterer Schreiberwegen gurulok le. Ez a hegyre vezető hivatalosan is kijelölt alternatív bicikliút, valamennyi közül a legszelídebb.

Tegnap felfedeztem magamnak a Wildgrube árkában szunnyadó negyedik utat, mely tulajdonképpen a legszebb és a legromantikusabb valamennyi közül. Sétáim során már korábban is felfigyeltem rá, hogy rengeteg bringás mászik fel errefelé, holott csak egy közönséges turistaútról van szó. Hivatalosan biciklivel tilos ide behajtani. Milyen kár! Úgy nézem viszont, hogy Bécs városa mintha szemet hunyna az efféle “rettenetes és megbocsáthatatlan” kihágás felett.

A Wildgrube nagyrészt erdőben vezet. Itt nincs forgalom, nem kell attól tartani, hogy valamilyen motorizált vadbarom elkaszál. Legfeljebb csak gyalogosokkal lehet találkozni és a békés egymás mellett élés jegyében, szépen és csendesen előnyben kell őket részesíteni. Ilyen szempontból a lefelé vágta a Wildgrube alján kontraproduktív magatartás. A kaptató közepesen igényes, de igazi mountainbike terep. Aki jó kondiban van, pihenés nélkül képes lesz felpedálozni Josefsdorfig.