Kibántam magam a modern hidraulikus tárcsa-fékrendszerekből. Rövidke, alig két éves hegyi biciklis karrierem során sajnos a bringa legmegbízhatatlanabb részeinek bizonyultak. Alig tettem néhány kört a vadonatúj biciklimmel, a hátsó fék máris puhulni kezdett. Végül már tövig kellett fognom, miközben az elülső még kifogástalanul működött. Utóbb is szervizben landoltam. Fékpofákat cseréltek elöl is meg hátul is (csekélyke 50€). Ezután a szindróma az előzőekhez hasonlóan megismétlődött. A hátsó fék ismét puhulni kezdett, ami újfent szervizbe kényszerített. Ezúttal más műhelyt választottam, tudniillik a “láncost”. Itt komplett első hátsó hidraulika és fékpofa csere lett az idén júlisusban végrehajtva (100€). Örömöm sajnos nem lett felhőtlen, mert az első fékem fülsiketítő csikorogásba kezdett, de legalább jól fogott. A minapig.

Tudniillik kinyargaltam letesztelni az új láncomat, amivel (egyelőre) nincs is gond. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy az elülső fékem végre elcsendesedett, de egyben mintha csökkent volna a hatása is. Mi a szösz? Később rémülten konstatáltam, hogy a halkulás egy fokozatos halványodás, a haldoklás jele. Mire ereszkedni kezdtem a Kahlenbergről, már el is hunyt. A hátsó fékkel azért még sikerült óvatosan leereszkednem.

Eddigi tapasztalataim alapján, a régi, klasszikus V-felnifékekre szavazok (lásd az alsó képen). Ha lehetne, csak olyat választanék, mert robusztus, megbízható és teljesen igénytelen, nem utolsó sorban pedig könnyebb és olcsóbb úgy a beszerzése mind a szervizelése is. Sajnos az átállás nem egyszerű (majdnem lehetetlen). A kerekeket is ki kellene komplett cserélni, mert a jelenlegi felnik nem rendelkeznek a klasszikus fékpofákhoz szükséges súrlódó felülettel. Na, bumm!

Az ipar tehát ismét rászedte a vásárlókat egy csúcstechnológiára, ami jól hangzik ugyan, de lényeges előnyt nem nyújt, viszont gondokat és nem kis plusz költségeket okoz. A hidraulikus tárcsa-fékrendszerek a termék gyártóinak nyereséget, a felhasználóinak problémát okoznak. Jól emlékszem, hogy milyen egyszerű volt régen a felnifékek beállítása. A kopást ellensúlyozni lehetett a drótheveder feszességével, ami egy-egy csavarintással másodpercek alatt megoldható volt. Ráadásul évekig kitartott. Most meg félévenként cserélj fékpofákat. Átverés, magyarán obsolencia (tervezett elavulás)?

Találtam ezzel kapcsolatban néhány jó cikket is. Az egyik egyenesen esztelenségről beszél a tárcsafékeket illetően (“…Unsinn von Scheibenbremsen”). További idézet onnan: “Die Frage nach der »besten« Fahrradbremse lässt sich zumindest im physikalischen Sinne einfach beantworten: Es ist die Scheibenbremse”. Azaz, a kérdés, hogy mely kerékpár fékrendszer a legjobb, egyértelműen megválaszolható: tudniillik a felnifék. A felnifékek mellett a legnyomósabban a kőkorszaki technológia elnyűhetetlensége szól (a finom hightech tárcsafékkel összevetve). Ha útközben mégis történik valami (mint velem), akkor a tárcsaféknek jóéccakát kívánhatsz, aztán cipelheted a bringád hegyről lefelé. Nem mindenhonnan lehet egyetlen ép fékkel leereszkedni…

És egy kommentár még a cikk végéről “…Ein Tipp an die Hobbyfahrer oder Cross-Bike-Fahrer, nehmt die altbewährte und günstige V-Brakes .. bzw. Magura H33, Ihr spart euch viel Geld und Nerven .. . ”, azaz Egy jótanács az amatőr bringásoknak. Használjátok a régi, bevált V-típusú felnifékeket, sok pénzt és idegeket takírathattok meg önmagatoknak. Tökéletesen igaza van!