Hagyományőrző tökgulyás


Ha ősz, akkor irány a Kieneck tetején trónoló Enzianhütte, ahol a gazdasszony első osztályú tökgulyásra vár. Tavaly szégyellem, elmaradt a látogatás, de csak azért mert, a vendégház honlapján egy szó sem esett a gulyáskínálatról. Korábbi éveken extra ki volt emelve a Kürbiszeit, és mivel az ismertetés elmaradt, azt hittem a tökgulyás is lekerült a napirendről. Mint kiderült, tévedés. Csak a honlap nem frissült. Íme, a bizonylat, ma is remek a narancssárga tökből készült főzet.

P1130607

A túra elvileg egy “tök” laza kerülő a Gutensteini Alpokban. Az Alpok megnevezés, speciel itt, némi túlzásnak számít, mert a Kineck-csoport csak egy szelíd dombvidék. Aprócska kihívásnak hintek némi fekete borsot a túra-menümre és egy számomra még ismeretlen felvezető utat választok a Weidengrabenon át az Atzsattelba.

 KieneckGaiusruck_2D  KieneckGaiusruck_3D

 KieneckGaiusruckProfile

A körút hossza (Thal, Weidengraben, Atzsattel, Geisruck, Kieneck, Enziansteig, Thal) cirka 14.5 km, 830m szintemelkedés, bruttó 5:15 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Amikor nem sokkal nyolc óra után elindulok, Thalban még alaposan dideregtető a 4 fok. Örvendezek is, hogy hoztam kesztyűt is, meg sapkát is, jól elviselem. A Weidengrabenből egy jelöletlen, de jól követhető széles erdei út visz fel az Atzsattel alá. Ott, ahol majdnem eltűnik, jobbra fordulok és árkon-bokron át egy alig látható csapást követve kaptatok meredeken felfelé a nyereg irányába. Később elvesztem a nyomot, de eltévedni nem lehet, mert egy széles, mély árokban vagyok, ami a pirossal jelzett turistaútba botlik. Hamarosan el is érem, egy magas drótkerítés tövében kanyarog. Némi tájékozódás után nyugtázom, hogy a kerítés megfelelő oldalán vagyok. Kissé lejjebb megpillantom a kaput is, amelyen át már jöttem egyszer, Furth irányából.

Ezután a hegygerinc-vándorlásokra jellemző hullámvasutazás következik, sorozatos fel és alászállásokkal. Az utolsó leghosszabb és egyben legmeredekebb szakasz direkt a Kineck tetejére vezet. Nem sokkal 11:00 előtt, azaz cirka 2:50 óra szelíd menetelés után érem el menedékház napsütötte déli teraszát. Remek az idő, ragyog a nap, egy álom lehuppanni a langymeleg padok egyikére. A levegő kristálytiszta. Ilyen ragyogó távlatokra itt még nem emlékszem. Az Ötscher behavazott kupoláját is tisztán lehet látni, ami mégis csak ritkaság számba megy. Éppen két hete másztuk meg Cirmivel.

Átadom magam a tökgulyás élvezetének, majd némi sütkérezés után elindulok lefelé. November elseje ellenére a nap még olyan jól melegít, hogy elég egy rövid ujjú trikó. Közben délre jár, és egyre többen érkeznek. Kisebb-nagyobb csoportok, fiatalok és idősek vegyesen. Nem is bánom, hogy még időben elkerültem a tömegek kulminációját. Nem sietve fél kettőre érek vissza a kiindulópontba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport, Story | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s