Már most elmondható, hogy a jelen kalendáriumi év, a feljegyzések kezdetétől (1767) számítva, a legmelegebb lesz, a legmelegebb ősszel (+2.2C fok a sok éves átlag felett) és a legmelegebb novemberrel (+3.8C fok). Három rekorddal a tarsolyunkban nem csoda, ha a német bild.de azt a címet adta december 2.-án keltezett cikkének, hogy “Remélhetőleg még nem foglalta le soros üdülését az ausztriai síterepek valamelyikén”. Az idei tél ugyanis ismételten (meleg-) rekordgyanús körülmények között van születőben. Még az évtizedekig hóbiztosnak számító Obertauern síterep is szezonnyitási gondokkal küszködik. A téli turizmusból élő iparágak űzői egyre idegesebbek. Végre tán érdemben is felemelhetnék szavukat a globális klímaváltozás kapcsán (ennyi intelligenciát el lehetne tőlük várni).

Nemcsak hónak nincs híre, de egyelőre még a remény is szertefoszlóban, mert egyetlen időjárásmodell sem lát esélyt arra, hogy az elkövetkező két hétben gyökeres változás álljon be (bár ezek megbízhatósága 3-5 napon túl általában azonos a kockázáséval). Mint azt már tavaly is megfigyeltem, lényeges klímaváltozás tanúi vagyunk. Míg korábban a nyugati-északnyugati széljárás volt jellemző az Alpok vidékére és a Kárpát-medencére, addig mostanra a déli-délkeleti szél hozza zsinórban és szinte megállás nélkül Afrika forró leheletét az európai kontinens fölé.

Horst Nöbl szép reményekkel kecsegtető téli prognózisa egyelőre gyengélkedik. Jelen pillanatban némi fenntartással inkább az én komor sejtésem látszik beigazolódni. Tévedtem ugyan a csapadékot illetően, mert száraz meleg télre tippeltem, ehelyett nedves meleg tél készülödik, sok esővel (ami a száraz melegnél is rosszabb). A végkimenetel viszont mindkét esetben ugyanaz. Nuku hó, nuku síelés, nuku fagy… egyelőre…

Gschwandtkopf in Seefeld, Tirol 2014 december 2.-án (ha végképp elmarad a hó, akkor a legalább a kivágott erdő visszanőlhet régi helyére a hegyre – valami jó a rosszban)