Angika még nem járt Bécs város legmagasabb pontján a Hermannskogelon. Nosza, használjuk ki a hidegfront előtt még ragyogónak ígérkező félnapot és pipáljuk ki ezt a teendőt. A Krapfenwaldgasse végében található parkolóból indulunk, átvágunk a Höhenstrassen és bevetjük magunkat a madárcsicsergéstől hangos bükkfaerdőbe. Egy fekete harkály röppen fel előttünk az egyik bokorból. Sikerül lencsevégre kapnom, amikor egy fára telepszik.

A táv (Krapfenwaldl, Vogelsangberg, Jägerwiese, Hermannskogel, Grüß di a Gott, Häuserl am Roan, Jägerwiese, Krapfenwaldl) cirka 12 km, 470m szintemelkedés bruttó  4:30 óra (illetve nettó 3:10).

A bécsi Bécsi-erdőben a távolságok relatív értelemben sem jelentősek. Útközben felsétálunk még a város második legmagasabb hegyére a Vogelsangbergre is (a keményebb fából faragott hegyi biciklisek áhított célja). Kényelmes tempónk ellenére is alig egy óra alatt érkezünk a Jägerwiesere. Az itteni Agnesbrünnelhez címzett fogadó hétfőn és kedden zárva. Letelepszünk sütkérezni a mező egy üresen ásítozó padjára. Némi szomjoltás után, 20 percnyi kaptató árán elérkezünk a Hermannskogel tetején található kilátó, a Habsburgwarte tövébe.

 
Kaptató a Vogelsangbergre

A torony hétköznap sajnos nincs nyitva, így aztán nem élvezhetjük a napsütéses panorámát. Lefelé nyugati irányban indulunk. Még nincs 11 óra, amikor elérkezünk a Grüß dia Gott vendéglőhöz. Mivel még korai lenne ebédidőt tartani, folytatjuk a sétát a Häuselr am Roan fogadóhoz, melynek napsütötte teraszán megejtjük esedékes elemózsiaszünetünket.

Egy fekete harkály fedi fel magát

Közben egyre több felhő kezdi elcsúfítani a nap orcáját, ami a délutánra beharangozott front előhírnöke. Ebéd után sietség nélkül, ám egyre komorabb felhők árnyékában visszakaptatunk a Jägerwiesere majd komótosan leereszkedünk a Krapfenwaldl szintjére. Remek kis relaxációs kerülő.

A Habsburgwarte tövében