Rutin ide, tapasztalat oda, valahányszor nekilendülök egy-egy Klettersteignek, olyan érzések kerítenek hatalmukba, mintha első alkalommal veselkednék neki a függőleges falaknak. Izgatottság, várakozással teli feszültség, lámpaláz, meg minden, ami belefér. Valószínűleg jól van ez így, mert éber maradok, nem becsülöm alá a kihívásokat. Akárhogy is vesszük, egy ferrata azért ferrata marad a sokadik alkalommal is, mert még egy B/C bejárásakor is jobbára csak levegő van a talpaink alatt és a kitárulkozó mélységes perspektívák valódiak (szemben mondjuk egy kilátó biztonságos korlátja mögüli szemlélődéssel – ha érted mire gondolok).
Tegnap ötödik alkalommal (Cirmivel másodszor) rugaszkodtam neki a Gebirgsvereinsteignek. Így most eltekintenék a beszállóhoz vezető részletektől meg az útvonal ismertetésétől. Akit érdekel, kattintson a korábbi linkekre.
Péntek, munkanap ellenére is fél Magyarország ott tolong a beszálló alatt, mikor odaérünk. Míg beöltözünk, a csapat két tagja (saját elbeszélésük szerint a Haidsteiget már bejárták) jobbnak látja visszavonulót fújni és leereszkedik, valószínűleg a sárga fal tövéből. Bölcs döntés. Vigaszdíjként ajánlom nekik a Steirerspurt, azzal biztosan elboldogulnak. Kérdezik a Wildenauert, de azt nem ajánlom. Köszönettel elfogadják tehát a jobb alternatívát és a Sprinlessteigen indulnak fel a platóra.
Elindulunk. Riadalom! Fentről hullanak a kövek, mint a záporeső. Felettébb veszélyes, amit a felettünk mászók hadonászásaikkal művelnek. Én már láttam olyat Klettersteigen, hogy az előttem haladó zsebre vágott jó néhány követ, amit aztán feljebb, biztonságos helyen szórt ki. Persze aki élete első ferratáját a Gebirgsvereinsteiggel kezdi, annak esze ágában sincs, körültekintő magatartást tanúsítani és ügyelni arra, hogy ne veszélyeztesse az alatta érkezőket. Elég neki a maga baja is (láttuk).
Örülünk, amikor a függőhídnál leelőzhetjük a kődobáló alakulatot (később kiderül, az egyikük még a kameráját is leejtette). Így némileg megkönnyebbülve folytatjuk a mászást a második szakaszon. Várakozásokkal tarkítva 1 és egy negyed óra alatt végzünk, amiből az aktív mászás cirka 50-55 percre tehető.
Közben eszembe jut, hogy a Magyarországon bevezetésre került vasalt utas kártyához csatolhatnának hasznos biztonságtechnikai útmutatásokat is.
Sztefano-Space 