Ma van a júniusi napforduló. A csillagászati nyár hasonlóan kezdődik, mint tavaly decemberben a tél. Nyüglődve, vonakodva és kínlódva. Egy kicsit ugyan már megmutatta magát, de csak annyira, hogy tudjunk létéről, de most még nincs kedve a teljes megnyilatkozáshoz.

A táv (Kahlenbergdorf, Nasenweg, Leopoldsberg, Klosterneuburg, Weidling, Jägerwiese, Wildgrube, Kahlenbergdorf) 16.5 km, 860 m szintemelkedés, bruttó 5:00 óra.

Nehéz egy túrát megtervezni, amikor az időjárás jelentés szinte óránként alulmúlja önmagát. Az eredetileg kiszemelt célom (Fischbacher Alpen) szombaton reggel még 10 óra napsütéssel kecsegtet, majd délben már csak öttel és késődélután már csak 2 órával. Mivel tapasztalatból tudom, hogy ez gyakorlatilag összefüggő felhőréteget jelent, úgy döntök, a mai vasárnap csak futóedzést tartok. Nincs kedvem belegyalogolni a fellegekbe.

Reggel, amikor kitekintek az ablakon, szakadozott felhők uszályait látom. Imitt-amott kikandikál a nap is. A szél alig-alig leng. Úgy döntök tehát, hogy valahová muszáj mennem. Délelőtt 10:00 órakor viszont mégis csak késő a Fischbachi Alpok felé elindulni. Eszembe jut, hogy ilyen felemás időjárás esetére megterveztem egy rezerva túrát a Bécsi hegyekben. Gyorsan át is dobom a nyomvonalat a GPS-re és sietve összekapom magam. 

Kilátás Bécsre a Leopoldsbergről

Kahlenbergdorf alatt a Heiligenstädter Straße szélén általában mindig van szabad parkolóhely. Ma sincs másként. A Nasenwegen ezen a jó meredek kaptatón kezdem az utam. Loncsra izzadtan érek fel a Leopoldsberg tetejére. Feljebb nincs tovább! Gyerünk leereszkedni Klosterneuburgba. A számomra még ismeretlen ösvény a Kollersteigebe torkollik. Odalenn kétszeri balraáttal, a Josefsteigen ismét nekiveselkedem a hegynek, amelyről csak az imént jöttem le. A Josefinenhütte mellett kilyukadva érek vissza a Kahlenberg tövébe, majd a jól ismert Kahlenberg-MTB-Strecke vonalát követem a Weidlingbe levezető elágazásig.

Kilátás Klosterneuburgra

Weidlingben ismét térülök-fordulok és egy erdészeti úton, mely a Höllgrabenban fut a Jägerwiese felé veszem az irányt. Nem sokkal fél kettő után meg is érkezem a gyerekseregek által ostromlott mezőre.

Az Agnesbründl melletti fogadóban gondolom elkölteni ebédemet. A nem éppen ragyogónak mondható idő miatt csak félig telt. Ennek ellenére hosszas várakozás után sem terül-terül az asztalkám. Sztornózom a rendelést. Két nyugdíjas nénike megértően mosolyog rám a szomszéd asztaltól. Ők már érkezésem előtt egy jó félórával rendeltek, de még most is várnak. Sajnálgatnak, hogy éhen maradok, de megnyugtatom a nagyikat, hogy van rezervám a hátizsákomban.

 
Egy erdészeti út Weidlingből a Höllgrabenon át a Jägerwiese irányában

Megjegyzem, nem atipikus eset. A sógoroknak lenne mit tanulniuk még ezen a téren. Érdekes módon, azokon a helyeken, ahol magyar a személyzet, csúcsforgalom idején sincs torlódás. Példának jó okáért megemlíteném az Alois Günther-Haust a Stuhleckon, az Ottohaust a Raxon (üdv Rolandnak) és a Fischerhüttet a Schneeberg tetején (üdv Tibinek).

A Jägerwieset elhagyva jelöletlen ösvényen bandukolok, először egy bükkerdő mélyén majd egy szép kilátást nyújtó mező szélén letelepszem, és elköltöm az otthonit (mert biztonság kedvéért mindig van nálam legalább valami apróság). A Wildgrubet keresztezve érek ki a Kahlenberg alatti szőlőhegyre, majd az Eisernehandgassen át érkezem vissza kiindulási pontomba.

Lefelé a szőlőhegyen, szemben a Leopoldsberg