Aki szeret a hegyekbe járni, az (kevés kivétellel) egy afféle kényszerpályán mozog. A sport biztonságos műveléséhez elengedhetetlenül szükséges kondit minden körülmény közepette fenn kell tartani! A semmittevés, lassan de biztosan felfalja. Valamit folyamatosan tenni kell ahhoz, hogy a szervezet ne kezdje el az extra erőtartalékok leépítését. Ez ugyanis már 4-5 nap, de legkésőbb egy hét henyélés után bekövetkezik. De mégis mit lehet csinálni instabil, villámokkal tarkított frontátvonulásos időben?

Lehet szobabiciklizni (amim nincs) vagy futni. A szeles, felhős, záporokkal, zivatarokkal tarkított hétvégén marad tehát a nyargalászás. Csípőproblémák miatt az utóbbi időben 8 kilométerre csökkentettem egy-egy futóadag hosszát. A negyedik kilométeremen van egy elágazás. Ha ott balra tartok, akkor rátérek a 12 kilométeres körömre. Ha jobbra fordulok, akkor maradok a nyolcason.

Vasárnap, az említett csomópontba olyan jó állapotban érkezek, hogy a balraát szinte természetesnek tűnik. A tempót kényszer nélkül, a közérzetem szerint választom meg. Szinte akaratlanul is repülök. Pillantásom az órára elárulta 5:10 és  5:20 közötti a jóleső iram sebessége (perc/kilométer). Azon a szakaszon, ahol utam tömény illatot árasztó hatalmas juharfák alatt vezet, még egy gyengébbecske “runners’ high” érzés (futók gyönyöre) is megajándékoz. Egy tökéletes, talppárnára érkezős futótréning.