Összeomlóban a világ, amit még ismerünk. Sorsdöntő, történelmi jelentőségű változások elébe nézünk. Riasztó, hogy akik hivatásból vannak megbízva és felhatalmazva a problémák megoldásával, szakmailag nem felkészültek, erkölcsileg pedig nem feddhetetlenek, sőt teljesen megbízhatatlanok (lásd Juncker, a kecske, akire rábízták a káposztát). Szűk látáskörű tökjanik (Popperi értelemben), amerre csak a szem ellát. A sötétség és a tudatlanság tapintható, sőt a már-már tudatos rontani- akarás Brüsszel felé pillantgatva egyre töményebb.

Nyilvánvaló, hogy egy betegség hatásos/eredményes orvoslása nem szorítkozhat kizárólag a szimptómákra. Aki lázas, nem biztos, hogy aszpirinnel túléli. Jelen esetben viszont még ez sem történik meg. Egy átfogó, holisztikus rálátás (kitéve magamat annak, hogy majd tudálékossággal vádolnak meg) nyilvánvalóvá teszi, hogy a népvándorlás motorja és katalizátora globális folyamatokra vezethető vissza.

A vatta és a törmelék lebontása után kitűnik, hogy aki a minden határon túli növekedés mellett teszi le a voksát, az a globalizáció malmára hajtja a vizet és közvetlenül is felelős az Európát érő és azt mélyen megosztó migrációs hullám létrejötte miatt. Nem lehet egyszerre gazdasági növekedést prédikálni, másfelől meg kifelé mutogatni, másokra hárítani a minket fojtogató neo-kurgáni hullámot.

A globalizáció nem csak a klímaváltozásért felelős! Olyan körülményeket teremt, mely melegágyat biztosít a szélsőségeknek. A szélsőségnek ugyanis, ahhoz hogy nagy ütőerővel rendelkezzen, gazdasági, szilárd pénzügyi alapokra kell helyeznie akcióterveit. Nyilvánvaló, hogy a globális piacon végrehajtott kereskedelem szolgáltatja a folyamatok fenntartásához szükséges hátteret (pénz, olaj, fegyver, kábítószer, embercsempészet, stb.).

Minél extrémebb méretek ölt a globalizáció, a növekedés, annál áttekinthetetlenebbé válik a finánctőke ámokfutása, annál több variáció kecsegtet a megcsapolásra. Olyan ez, mint a mesebeli hétfejű sárkány, amelynek ha lecsapják az egyik fejét, helyette nyomban kinő a másik, sőt még egyel több. Nem a sárkány fejét kellene tehát megcélozni, hanem egészét kiéheztetni és felhagyni a növekedés hajszolásával, felhagyni a neo-liberalista eszmék implentálásával és legfőbbképpen pedig kilépni az EU-ból. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint béke-köntösbe öntöztetett profit-gőzhenger, mely puskalövés nélkül dönt népeket és országokat nyomorba. Németország, a német multik és szent templomaik, a bankok, úgymond békés és legális eszközökkel nyerik a tulajdonképpeni harmadik világháborút. Tudniillik a globalizáció szent eszközeivel.

Aki nem olyan felkészült, nem olyan jól megszervezett, pontos, precíz (nem annyira neurotikus), mint a puritán, munka-orientált germán kultúra csecsein nevelkedettek, az elveszett. Nincs helye a részemről bizonyos tagadhatatlan szimpátiával méregetett lazaságnak, az élet élvezetét előtérbe helyező, stressz mentes, megengedő magatartásnak. Az ilyenek elvesztek, felőrlődnek, alulmaradnak a nagy és maximális összpontosítást igénylő versenyfutásban.

Egyetlen módon lehet megküzdeni ellene. Nem részt venni a partin, elhatárolódni, felosztani, kilépni, határokat húzni, mert Small ist beautiful. Mint az index.hu egyik mai cikke is megjegyzi “A közös pénz egy német imperialista projekt, legjobb lenne visszacsinálni, de már késő”.

Másfelől nem lehet kizárni azt az evolúciós opciót, melynek értelmében az élet értelme abban leledzik, hogy a legmesszebbmenőkig kitapasztalja saját lehetőségei határát. Ez már az ember ténykedéseit figyelmen kívül hagyva is megfigyelhető. A legkülönbözőbb szintű életformák léteznek a Föld minden övezetében, a leghidegebb antarktiszi saroktól kezdve a legforróbb, legsötétebb vulkanikus tengeri árkokig, ahol akár egy tojás is keményre főne rövid idő alatt.

Élet ott is van, ahol nem is feltételeztük. Ez a paradigma általánosítható, különösen, ha az emberre vonatkoztatjuk. Mintha kizárólag egyetlen függvény mentén történne minden. Elmenni a lehetőségek legvégső határáig. Meghódítani a legmagasabb hegyeket, lehetőleg oxigénpalack nélkül. Lemerülni a legmélyebb árkok fenekére, túlélni a legnagyobb és a legkisebb atmoszférikus nyomást. Megtudni, milyen gyorsan, meddig vagyunk képesek elfutni. Milyen magasba tudunk ugrani, mennyit bírunk teljesíteni alvás nélkül, levegő, víz, élelem, sex nélkül.

Képesek vagyunk élni kalitkába zárva is? Meddig? Hány gyermeket tud nemzeni egy férfi, világra hozni egy nő. Hány áldozata lehet egy gyilkosnak, mekkora milliárdokat lophat egy menedzser, büntetés nélkül… és még sorolhatnám. Egyre többet, egyre gyorsabban!

Mintha valaki tudni akarná, hogy ez az adott DNS/RNS-be ágyazott szoftver mire képes. Perfomance & Stresstest, mondaná a szakember. A funkcionális teszt már lezajlott. Az ember képes túlélni, képes úgy megszervezni az életét, hogy visszatérő jégkorszakok és éhínségek ellenére is szaporodjon és sokasodjon. Számomra ez az egyetlen elfogadható magyarázat arra az őrületre nézve, mely, mint egy örvény, magával ragad, felszippant és pusztít mindent.