Nézőpontok (2, van véleményem)


Összeomlóban a világ, amit még ismerünk. Sorsdöntő, történelmi jelentőségű változások elébe nézünk. Riasztó, hogy akik hivatásból vannak megbízva és felhatalmazva a problémák megoldásával, szakmailag nem felkészültek, erkölcsileg pedig nem feddhetetlenek, sőt teljesen megbízhatatlanok (lásd Juncker, a kecske, akire rábízták a káposztát). Szűk látáskörű tökjanik (Popperi értelemben), amerre csak a szem ellát. A sötétség és a tudatlanság tapintható, sőt a már-már tudatos rontani- akarás Brüsszel felé pillantgatva egyre töményebb.

Nyilvánvaló, hogy egy betegség hatásos/eredményes orvoslása nem szorítkozhat kizárólag a szimptómákra. Aki lázas, nem biztos, hogy aszpirinnel túléli. Jelen esetben viszont még ez sem történik meg. Egy átfogó, holisztikus rálátás (kitéve magamat annak, hogy majd tudálékossággal vádolnak meg) nyilvánvalóvá teszi, hogy a népvándorlás motorja és katalizátora globális folyamatokra vezethető vissza.

A vatta és a törmelék lebontása után kitűnik, hogy aki a minden határon túli növekedés mellett teszi le a voksát, az a globalizáció malmára hajtja a vizet és közvetlenül is felelős az Európát érő és azt mélyen megosztó migrációs hullám létrejötte miatt. Nem lehet egyszerre gazdasági növekedést prédikálni, másfelől meg kifelé mutogatni, másokra hárítani a minket fojtogató neo-kurgáni hullámot.

A globalizáció nem csak a klímaváltozásért felelős! Olyan körülményeket teremt, mely melegágyat biztosít a szélsőségeknek. A szélsőségnek ugyanis, ahhoz hogy nagy ütőerővel rendelkezzen, gazdasági, szilárd pénzügyi alapokra kell helyeznie akcióterveit. Nyilvánvaló, hogy a globális piacon végrehajtott kereskedelem szolgáltatja a folyamatok fenntartásához szükséges hátteret (pénz, olaj, fegyver, kábítószer, embercsempészet, stb.).

Minél extrémebb méretek ölt a globalizáció, a növekedés, annál áttekinthetetlenebbé válik a finánctőke ámokfutása, annál több variáció kecsegtet a megcsapolásra. Olyan ez, mint a mesebeli hétfejű sárkány, amelynek ha lecsapják az egyik fejét, helyette nyomban kinő a másik, sőt még egyel több. Nem a sárkány fejét kellene tehát megcélozni, hanem egészét kiéheztetni és felhagyni a növekedés hajszolásával, felhagyni a neo-liberalista eszmék implentálásával és legfőbbképpen pedig kilépni az EU-ból. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint béke-köntösbe öntöztetett profit-gőzhenger, mely puskalövés nélkül dönt népeket és országokat nyomorba. Németország, a német multik és szent templomaik, a bankok, úgymond békés és legális eszközökkel nyerik a tulajdonképpeni harmadik világháborút. Tudniillik a globalizáció szent eszközeivel.

Aki nem olyan felkészült, nem olyan jól megszervezett, pontos, precíz (nem annyira neurotikus), mint a puritán, munka-orientált germán kultúra csecsein nevelkedettek, az elveszett. Nincs helye a részemről bizonyos tagadhatatlan szimpátiával méregetett lazaságnak, az élet élvezetét előtérbe helyező, stressz mentes, megengedő magatartásnak. Az ilyenek elvesztek, felőrlődnek, alulmaradnak a nagy és maximális összpontosítást igénylő versenyfutásban.

Egyetlen módon lehet megküzdeni ellene. Nem részt venni a partin, elhatárolódni, felosztani, kilépni, határokat húzni, mert Small ist beautiful. Mint az index.hu egyik mai cikke is megjegyzi “A közös pénz egy német imperialista projekt, legjobb lenne visszacsinálni, de már késő”.

Másfelől nem lehet kizárni azt az evolúciós opciót, melynek értelmében az élet értelme abban leledzik, hogy a legmesszebbmenőkig kitapasztalja saját lehetőségei határát. Ez már az ember ténykedéseit figyelmen kívül hagyva is megfigyelhető. A legkülönbözőbb szintű életformák léteznek a Föld minden övezetében, a leghidegebb antarktiszi saroktól kezdve a legforróbb, legsötétebb vulkanikus tengeri árkokig, ahol akár egy tojás is keményre főne rövid idő alatt.

Élet ott is van, ahol nem is feltételeztük. Ez a paradigma általánosítható, különösen, ha az emberre vonatkoztatjuk. Mintha kizárólag egyetlen függvény mentén történne minden. Elmenni a lehetőségek legvégső határáig. Meghódítani a legmagasabb hegyeket, lehetőleg oxigénpalack nélkül. Lemerülni a legmélyebb árkok fenekére, túlélni a legnagyobb és a legkisebb atmoszférikus nyomást. Megtudni, milyen gyorsan, meddig vagyunk képesek elfutni. Milyen magasba tudunk ugrani, mennyit bírunk teljesíteni alvás nélkül, levegő, víz, élelem, sex nélkül.

Képesek vagyunk élni kalitkába zárva is? Meddig? Hány gyermeket tud nemzeni egy férfi, világra hozni egy nő. Hány áldozata lehet egy gyilkosnak, mekkora milliárdokat lophat egy menedzser, büntetés nélkül… és még sorolhatnám. Egyre többet, egyre gyorsabban!

Mintha valaki tudni akarná, hogy ez az adott DNS/RNS-be ágyazott szoftver mire képes. Perfomance & Stresstest, mondaná a szakember. A funkcionális teszt már lezajlott. Az ember képes túlélni, képes úgy megszervezni az életét, hogy visszatérő jégkorszakok és éhínségek ellenére is szaporodjon és sokasodjon. Számomra ez az egyetlen elfogadható magyarázat arra az őrületre nézve, mely, mint egy örvény, magával ragad, felszippant és pusztít mindent.

Kategória: Egypercesek, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. enikoe thiele csekei szerint:

    TRANSZEURÓPA-EXPRESSZ (REKAPITULÁCIÓ)

    Főoldal
    2014. június 2. hétfő 08:08
    Thiele-Csekei Enikő további írásai
    Kiemelt cikkek, Nincs pardon, Nyilvánosság

    Bécs – Pozsony – Prága – Drezda. Deja vu – a folyók ismét felfelé folynak. Tudathasadásos állapot, ambivalens az érzés: vonattal szeljük éppen a Dunát át. Kedves habsburgi utódok, íme: a történelem! Csodáljátok a várat az üvegen keresztül, hiszen nonszensz, ami valamikor itt zajlott.
    A vízihullákat rég elmosta már az ár.
    Ülve tanuljátok végre meg Pozsonyt és Prágát! A zsírt szájukról geometrikus pontossággal törlik. A sörös krigli nagyot csattan, a kalauz zsebkése halkan kattan, midőn Ústi-ban egypár cigány a kocsinkba felpattan.
    Transzeurópa-expressz, a végcél: Drezda.
    A zsidó nő kendőjét hátrasimítva kémleli a kezemben a könyvet. „Hová tart?” Talán Auschwitzba. Újra próbálja szülni a megszülhetetlent, és a felfoghatatlant.
    Szemben ül a fiatal magyar pár, fasírozottját pakolja.
    „Segíts mán az asszonynak – baszd meg –, a táskáját felrakni nem tudja!”
    – Tanulhatod a nyelvet! – mondja, majd rámnéz.
    Mimikrizek: német könyv a kezemben, kitörő nevetés az agyamban.
    „Ülj mán le nem azt mondtam az ölébe, segítsé mán neki!”
    „Nézzed mán, na!”
    „Szégyelld magad!”
    „Engem szeretsz, ugye?”
    A vonat indul, az arabok imádkozni vonulnak, imaszőnyegük pora egy pillanatra elfedi a napot.
    Átlépjük a német határt, jeges az eső. Húsz évig itt éltem.
    Idegen hirtelen minden, az érzések országról országra integrálódnak.
    Furcsa az impresszió, nyugtatom magam: „2 nap múlva indulsz vissza!”
    A Drezdai Pályaudvar: a határőrök szalutálnak és igazoltatnak a vonat előtt.
    „Ugye ez nem Moszkva?”
    Mi mehetünk, a feketéket húzzák ki egy sorba.
    A rendőr kezében géppuska, gyors pillantás az órámra: nem tévedek, 2014 tavasza –, négyet elvezetnek.
    Fázni kezdek, szőke a fejem, és a nyelvtudásom – biztonságom záloga.
    Abszurdul egyesült ez a vén Európa!
    A többi vesszen!
    Egyelőre Prágáig visszatoloncolva.
    Drezda – csodáljuk, a császár kertje virágba borult.
    A játszótér a kerítés mögött – a gyerekek így izolálva még nem sejtik a jövőt, ellenben most már hisznek az árulásban, az irigységben, a tolvajokban, a hatalomban és a lelki nyomorban.
    A kizsákmányoltakban, a szadistákban és Európa hajcsárjaiban.
    Az éjszakát lipcsei barátaim betonblokk lakásában töltve hajnalban riadok.
    Kávét szürcsölve az erkélyen nézem a hintát az udvaron.
    Az újkor politikusai és neveik –, hát nem egyre megy?
    Itt ebben a káoszban Nostradamus is borzongva megreked. A csillogás mögött bűzösek a leheletek. A kislány lengő haja elveszik a hajnali ködben. A hinta rozsdát sír, a gyermek felnéz rám, visszaintek, majd hívom a
    taxit, hazaindulok a nagyváros züllött csatornaszagával agyamban.
    Talán Nérónak volt igaza. Ez itt nem az egyesült Európa!

    Cimkék: asszimiláció, emigráció, EU, Európa, határok, identitás, utazás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s