A jövő héten nagy valószínűséggel egy újabb stabil magasnyomású időjárási zóna érkezik Közép-Európa fölé. Egyik szemem sír a másik nevet. Tudniillik még nem vagyok fit, a légcsőhurutom csak nagyon lassan múlik. Ezúton is meg szeretném köszönöm azoknak, akik jókívánságaikkal biztattak és mihamarabbi felépülést kívántak. Közben azért lassan-lassan megkezdtem az “életbe való visszatérésem” útjának az egyengetését. Ha minden jól megy, hétfőn vagy kedden talán az első futóedzést is megejthetem. Sajnos a test ilyenkor leépül, legalább két hét, mire ugyanott folytathatom, ahol abbahagytam.

Közben az egyik magazinban arról olvasok micsoda ellenálló képességgel rendelkeznek azok, akik rendszeresen sportolnak. A cikk felsorolja, milyen pozitív hatásai vannak a sportnak az egyes szervekre, a májra, a vesére, a belekre stb. Egy nagy frászt! A teória alapján nekem most nem lett volna szabad lerobbannom (utoljára másfél éve). Ennyit a tökfejek gyártotta elméletekről! Aki csak azért sportol, hogy egészséges maradjon, az egy szerencsétlen tévelygő, ha közben a mozgás nem jelent számára örömöt. Én legalábbis köpök az egészség apostolok téziseire, hogy hány órát meg hány percet kell hetente mozogni.

Van, akinek heti 30 óra aktivitás is kevés (pl. Robert Rosenkranz), mások heti egy órától is a padlóra kerülnek, és azt hiszik, két tál zsíros falat között, hőstettet hajtottak végre. Én egészen szimplán csak azért teszem, mert jólesik, és mert a testem gyártotta endorfinok kimeríthetetlen forrása. Persze az igazsághoz tartozik, egy-egy nehéz túra előtt a stressz, a szorongás, mely, mint Reinhold Messner is említi könyvében (Über Leben), és mely természetes félelmeinken alapul, jelen van. Szerinte a legkorábban azok a hegymászók lelik halálukat, akik nem félnek, akik minden körülmény között rettenthetetlenek maradnak. Messner szerint pont a félelem okozta óvatosságnak köszönheti életben maradását. Anélkül már régen halott lenne. De ha sikerül egy-egy (relatív értelemben vett) nehéz feladatot megcsinálni (kinek-kinek a maga személyes Mount-Everestje), az endorfinok áradata meghálálja a testnek az elszenvedetteket. Nincs is jobb érzés úgy lefelé cammogni a hegyről, hogy, na, ezt most remek volt, jól sikerült, megcsináltam.