Most akkor moralizáljunk egy kicsit, már csak azért is, mert újfent bizonyítottnak látom a már számtalanszor megfogalmazott és kimondott tézisemet. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a profitot tesszük, akkor bármit (értsd valóban bármit) is teszel a másik oldalra, az mindig és minden körülmény között könnyebb marad. Adott esetben a környezet szennyezése. Milyen mély erkölcsi nyomorról és romlottságról tanúskodik az, amikor tiszta és környezetbarátnak adják el az olyan gépjárműveket, mely a valóságban 40x, igen negyvenszer több káros anyagot bocsájt ki a levegőbe, mint a megszépített teszteken.

Az erkölcsiség a VW berkeiben teljesen ismeretlen fogalom lehet, mint azt a már 2014-ben nagy port felvert ADAC botrány is világosan bizonyította. Az ADAC autóklub évi rendszerességgel megkérdezi a tagoktól, mi a németek legkedveltebb autója. A “Sárga Angyal” díjjal kitüntetett győztes a VW Golf lett volna ismét. A bökkenő csupán csak annyi, hogy az adatokat manipulálták, tehát a helyezés fabatkát sem ér. És ez egy jól bejáratott formula volt. Szinte módszeres rendszerességgel gondoskodtak róla, hogy a VW-n kívül, más labdába se rúghasson. Sajnos az ügyet nagyon gyorsan elfelejtették, miközben mindent az ADAC nyakába varrtak. Naná! A VW természetesen ártatlan… érted ugye…

Lassan tehát megértjük azt is, hogy miért olyan katasztrofális a nagyvárosok szmog terheltsége, legyen az Graz, Bécs, München vagy Budapest. Ezek a jólfésült, makulátlan öltönyeikben tündöklő, arany-ezüstkertes trendi szemüvegeikben mosolygó gazemberek pofátlanul belehazudtak mindannyiunk képébe. És mit szóljanak ehhez a tüdőrákosok, az asztmások, a légúti betegségektől és a többi környezetkárosodásra visszavezethető kórokban és allergiákban szenvedők? Azt hiszed, a VW menedzsereket érdekeli a sorsuk?

A jelenségnek pedig immár több mint egy évtizede nevet is adott Joel Bakan a The Corporation című klasszikusában. Externalizáció. Azt jelenti, ügyesen a közre kihelyezni, pofátlanul az adófizetőkre áthárítani a profit kitermelése során előállt plusz terheket és költségeket. Hát pontosan ez történik. Bárhová nézel.

A migrációs válság is nagyrészt erről szól. Annak érdekében, hogy a német és svéd multinacionális cégek majd válogathassanak az olcsó rabszolga munkaerőben, az akció során előállt költségeket fizesse meg a köz. Ügyes húzás! Mert ugye sem a Siemens, sem a Daimler sem VW nem álltak elő olyan ajánlatokkal, hogy netán átvennék, mondjuk a tömegek utaztatásának, vagy a rendőri erők, vagy az ideiglenes szállások költségeit.

Nem! Ők majd csak a kész asztalhoz ülnek és addig is röhögnek a markukban. Mint amikor a csaló szoftver bevezetése nyomán kimutatott extra hasznot ünnepelték. Túl simán bejött nekik a csalás. Mert akik időben feltárhatták volna, mind az ő vazallusuk. A szövetségi kormányhivatalokat is beleértve.

Vajon hány liter legdrágább francia pezsgőt öblítettek le a mocsok menedzserei a torkukon, amikor a sikert ünnepelték? De már meg sem ütközünk rajta, mert ez a mi agresszív kultúránk szerves része. Nem az igazság számít, hanem csak a képmutatás. Amíg él a látszat, zöröghet a haraszt, senkit nem érdekel. Ezért vagyunk beteg, reakciós, halálra ítélt kultúra, amit el fog söpörni a történelem vihara. Hogy miként és hogyan az még nem belátható, de az új kurgáni hullám minden bizonnyal egy szög a koporsónkba.