Az idei télre jellemző, hogy már február közepét írjuk, amikor a hóviszonyok lehetővé tesznek egy többé-kevésbé igazi hótalpas kivonulást. Az egy héttel ezelőtti kiindulópontot választjuk ismét, hogy ez alkalommal a Gschwendthüttet elérve balra vegyük az irányt. Tudniillik egy hete itt jobbra kanyarodtunk fel a Türnitzer Höger felé, most pedig az ellenkező irányban Paulmauer és a Zdarskyhütte felé.
 |
 |
A táv (Steinpaztal, Bilinskyquelle, Gschwendthütte, Linsberg, Paulamauer, Zdarskyhütte, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Steinparztal) cirak 14.2 km 1050 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra |
|
A vidék híressége, a lilienfeldi Matthias Zdarsky, aki a modern, alpesi sí-technika feltalálójának számít, forogna a sírjában, ha tudná, milyen telek járnak mostanában errefelé. Soha rá nem jött volna, miként kell a norvég síelési technikát és a kötést úgy megváltoztatni, hogy a sítalp irányítható legyen. Tulajdonképpen, sítalpra sem állt volna a jelen téli viszonyok közepette.
Alig másfél óra alatt érjük el a napsütötte Gschwendthüttet (10:25), majd innen az egykori sípálya lankáin végre hamisítatlan mély hóban ostromolhatjuk első csúcsunkat a Linsberget (1238m), melyet 10:50-kor érünk el. Innen ereszkedés következik a Linsberg és a Paulmauer közti nyeregbe, majd erdőben kaptatunk felfelé a Paulmauerra (1248m), melyet pontban 11:30-kor veszünk be. Közben beborul az ég, de eső-hó nem fenyeget és a szellő is lágy marad, afféle remek túraidővel van továbbra is dolgunk.
Palmauerról meredeken “szánkázunk” lefelé hótalpainkkal a mély fehérségben, majd rátérünk a Zdarskyhütte felé vezető útra. Mivel szűz hótakaró fogad (némi jó orientáció szükségeltetik), nyilvánvaló, hogy a szerdai hóesés óta mi vagyunk itt az elsők, akik megbontják a természet patyolat rendjét.
Cirka 40 perc alatt érjük el a Matthias Zdarsky nevét viselő vendégházat (12:10), ahol megejtjük egyszerű ebédünket. A kunyhóban érdekes módon elég sokan vannak, ami szöges ellentétben áll az általunk tapasztalt kihalt, érintetlen természettel. Persze a vendégek túlnyomó többsége a közeli St. Aegyd am Neuwaldeből gyalogol fel, “rettenetes” 400m szintemelkedést leküzdve. Van, akinek ez máris elég étvágygerjesztőnek alapul egy kiadós ebédhez.
Mintegy háromnegyed órás ebédszünet után 12:50-kor kerekedünk fel ismét, hogy Palmauert kikerülve a Garbenalmon keresztül másszunk vissza a Linsbergere (14:10). Ezen a ponton vége a kaptatók sorozatának és a Gschwendthütte érintésével folyamatosan ereszkedünk lefelé. 15:30-ra érünk vissza kiindulási pontunkba.
Sztefano-Space 