A Fadensteigről és Alsó-Ausztria legmagasabb csúcsáról sok újat elmondani nem lehet. Legfeljebb csak annyit, hogy évszakonként és ezen belül is az éppen aktuális viszonyok függvényében, az út megannyiszor más és más benyomást kelt. Akárhányszor küszködtél is már a kaptatóin, minden egyes alkalommal szolgál kedves, vagy éppen rémes meglepetésekkel, új élményekkel tud megajándékozni.

A táv (Losenheim, Fadensattel, Fadensteig, Klosterwappen, Fischerhütte, Schauerstein, Fadenweg, Edelweißhütte, Losenheim) cirka 14.3 km, 1290 m szintemelkedés bruttó, a pihenés arányától függöen 7:30 óra

Húsvétvasárnap egy 24 órás napos ablak nyílik két hidegfront közé beékelve. Felhőtelen kék ég és részleges szélcsend vár ránk. Ezt egyszerűen nem lehet, nem szabad kihagyni! Magunk mögött hagyjuk tehát a völgyben feltartóztathatatlanul ébredező tavaszt és nekimegyünk a Schneeberg még téli álmát alvó magaslatainak.

A nyári időszámítás, mely pont ezen a napon veszi kezdetét, kissé összekavarja az időérzékünket, így még a “régi”, a téli időszámítás szerint rugaszkodunk neki a Fadensteignek. Losenheimből indulunk, amikor 9:05 mutat az óra (azaz a régi szerint 8:05, de ezt most már felejtsük el). Tán mondanom sem kell, hogy az elején inkább a sarat dagasztjuk, semmint havat. De ezt a játékot mi már sokszor eljátszottuk, most sincs másként. Az első nedves hófoltokat összefüggő hótakaró követi és az Edelweißhütte szintjén máris megérkezünk a teljes és hamisítatlan télbe.

Az elmúlt napok havazása friss cirka 10-15 centis friss hóréteggel vonta be a tájat. A számtalan előttünk elhaladt túrázó bakancsa tömör, kompakt, de nem jeges bevonattá gyúrta az ösvény felületét. Egy bizonyos ponton mégis úgy döntünk, egyszerűbb lesz a haladás, ha felvesszük a hágóvasakat. Ez két okból is jó döntés. Biztosabb a járás a Fadenwände alá vezető, egyre meredekebbé váló kaptatón, és közben a hó nem tapad meg a bakancs talpán, nem képez plusz hordani való súlyt. A hágóvasak alján ugyanis van egy direkt ezt az effektust kiküszöbölni szándékozó anti-snow bevonat.

A Fadensteigen az utat biztosító drótkötél nagyrészt kilátszik a hóból, szerencsémre meg is markolom rendesen a első traverznél, így sikerül egy kicsúszást kompenzálnom (Cirmi éppen le is fotóz). A továbbiakban leelőzünk még egy sítalpakat cipelő hármast, akik viszont a platón előznek meg, mert sítalpakon mégis könnyebb a hóval megküzdeni, mint nekünk hótalpainkon. 11:30-t mutat az óra mire a vakítóan megvilágított platóra érünk.

A Fadensteigből való kilépés és a Fischerhütte közti szakasz egy szubjektíve véget érni nem akaró, hosszú-hosszú és főleg kimerítő (objektíve cirka egy órás) baktatás. A célunk takarásban, így optikailag minden évszakban nehéz lokalizálni, hogy éppen merre, hol is járunk. Pontosan 12:30 van, amikor végre megpillantjuk a bizarr jégcsempékkel bevont Fischerhüttet. Úgy döntünk, hogy mielőtt még tízóraiznánk, tiszteletünket tesszük a csúcskeresztnél. 15 perc az odáig hullámokban többször váltakozva fel-levezető út.

Álmélkodunk a vaskeresztre és a szomszédos radarállomásra rakódott vastag jégvirág formációk különös alakzatain. Még soha ilyet élőben nem láttunk. Juhé! Ez a mi mai ajándékunk. Ezután visszafordulunk és a Fischerhütte téli szállásán megejtjük a már jócskán esedékes elemózsiaszünetünket. Benn meglátszik, hogy már sokan idétlenkedtek a télen. A takarók szétdobálva, a padokon és asztalokon víz, morzsa, kenyérmaradványok éktelenkednek. Szóval vannak rohadék jellemű alakok, akikben fikarcnyi tapintat sincs, hogyan kellene egy ilyen hely oltalmát viszonozni (pl. a szemetünket magunkkal visszük vissza a völgybe).

13:30 van, amikor újra nekilendülünk. Mivel gyakorlatilag szélcsend honol, a Wurzengraben helyett a szebb alternatívát választjuk, és a Schauersteinen át ereszkedünk lefelé a Krempelhütte szintjére. Olyan sok a hó, hogy hótalpainkon helyenként szinte úszunk, könnyű tehát és főleg élvezetes az ilyesfajta haladás.

14:15 van, mire elérjük a Fadenweg vonalát. Az útjelző tábla furcsán kukucskál a cirka másfél méteres hótakaróból. Innentől kezdve kellemes bandukolás következik az Edelweißhütteig. 15:20-ra érjük el. Úgy döntünk be is térünk, mert a kitett menü kínálatán találunk olyat, amit szívesen elfogyasztatnánk, vörös lencse egytálétel. Imádjuk! 15:50 –kor újra felkerekedünk, hogy alig háromnegyed óra ereszkedéssel visszaérjünk a kiindulópontunkba.

		Klosterwappen 2016 VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL