Kedden szünetel a napok óta villámokkal riogató, zivataros időjárás. Stabil, felhőtlen idő várható. Végre! Sajnos hétfőn gyengélkedem. Úgy érzem, mintha szállna ki belőlem az élet. A pazar előrejelzés ellenére sem merek nagyobb túrát vállalni. Valamit mégis tenni kéne. Végül MTB mellett döntök. Nem kell hozzá korán kelni, stressztől mentesen össze lehet készülődni. Nincs kényszerítő “időzónázás”, akkor indulok, amikor kedvem tartja. De merre?

A táv (Mödling, Am Liechtenstein, Hochleiten, Gießhübl, Seewiese, Kreuzsattel, Wiener Wallfahrerweg, Sittendorf, Gaaden, Großes Buchtal, Anninger, Eschenkogel, Goldene Stiege, Mödling) cirka 30 km, 800 m szintemelkedés és bruttó 3:00 óra, ebböl 10 perc napozás az Anninger tetején, nettó 2:40 óra

Az Anningert már ismerem, a hivatalosan kijelölt útvonal elég rövid. Annyira rövid, hogy szinte a nyeregbe sem érdemes felülni (így utólag). Nos, nézzünk szét a https://www.bikemap.net/-en. Itt van mindenféle, főleg tiltott útvonal (ahová elvileg bringával tilos behajtani). Választok egyet mely szép kör formájában összeköti a Parapluie hegyet az Anningerrel. Mind a hossza mind pedig a szintemelkedés megfelelőnek látszik ahhoz, hogy e fél zombi állapotomban is elbírjak vele.

Végül is életet lehel belém a bringázás. Az agyamba endorfin-felhők robbannak be és sziporkáznak. Évekkel megfiatalodva, életörömmel eltelve érkezem vissza a kiindulópontba.

Pedig alig kerekedem neki, máris tolnom kell a paripámat. A mödlingi ferrata alatti kicsiny parkolóból indulok, jobbra fel a GPS útmutatása szerint és máris egy gyökerekből gazdag gáncsot font, lépcsőzetesen felfelé igyekvő szűk ösvényen találom magam. Hamarosan újra fel lehet nyergelni, majd kiérek Gießhübel ugyancsak meredeken emelkedő főutcájára. Később elhagyom a forgalmas utat és néhány tiltó táblát figyelmen kívül hagyva (nem bringaút) nekieredek a Parapluie hegynek.

A platóra jó tempóban érkezem, elsuhanok a Seewise majd a Höllenstein felé terelgető tábla mellett és az ún. Kreuzsattelban elhagyom a hivatalos Parapluie bringautat, mely itt jobbra kanyarodik. Én viszont, ismét tiloson át (naná), szigorúan követnem az előre beprogramozott haladás irányát.

A távolban második célom az Anninger

Egy legelő rozogácska forgókapuja előtt torpanok meg. Nemcsak leszállás, hanem kerékpár-átemelés is következik, majd az említett legelőn leszáguldva ismétlem az átemelést a helyi gazda kerítésén. Immár egy erdészeti úton vagyok. Ez a Wiener Wallfahrerweg, hirdetik a táblák.

Bringaátemelés valahol itt (jobbról-fentről érkezem)…

Ismét kiérek az országútra, majd hosszú egyenesen aszfaltozott szakaszon élvezetes száguldás után át az autópálya viaduktja alatt. Később Gaadenen áthajtva, és jobbra kanyarodva elérem az Anningerre felvezető hivatalosan jelölt MTB utat. Jön a túra legigényesebb szakasza. Uff! Legutóbb kétszer is pihizésre szorultam. Most eltökélt szándékom, nyivákolás nélkül, úgymond, egyetlen suhintással feljutni az Anninger tetejére. Ami sikerül is. Nahát, valamennyit fejlődtem.

A hegy tetején aztán olyan formában vagyok, hogy még okvetlen elnézek a közeli Eschenkogelra, illetve hát a Jubileumswarte alá, sőt fel is szaladok a kilátóba. Magam sem tudom, nem értem, honnan a ficánkoló energiák.

Befejezésként egy hosszú, a fékeket rendesen igénybe vevő száguldás következik, széles erdészeti úton le és vissza a kiindulópontba. Sajnálattal konstatálom, hogy a túra befejeződött. Hirtelen átfut még a fejemen, hogy hozhattam volna kantárt-beülőt és még beszállhattam volna a Mödlinger Klettersteigbe is. A segédeszközök nélkül viszont irány haza.