Wildenauer a trükkös-fűszeres II.


Bár közismert tény, nem árt újfent megjegyezni, hogy a Wildenauer-Steig a Hohe Wandon nem egy klasszikus Klettersteig. Azt akartam írni, hogy nem hagyományos, de ez helytelen lenne, mivel éppen hogy hagyományos. A korai Klettersteigek ugyanis pontosan ilyen falba vert nagydarab vasakkal voltak biztosítva. A feszesre kihúzott drótkötél, ami a Wildenaueron nincs, egy későbbi találmány.

 Wildenauer_2D  Wildenauer_3D

 WildenauerProfile

Tévelygések zivatar-formálta útvonala (Springlessteig és Wandfußsteig duplán véve) 6.5 km, 700 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra

Alig indulunk el újfent, koraesti mászó kalandunkra, éppen születőben van egy zivatar a Hohe Wand déli tőszomszédságában. Zweiersdorf felé autózva balról egyre csak feketedik az égbolt, miközben jobbról még ragyog a kék a plató felett. Na, vajon ebből mi fog kisülni? Úgy határozunk, lesz, ami lesz alapon, legalább felbaktatunk a Wildenauer beszállójáig, ott majd döntünk a továbbiakról.

Elérkezünk a Wandfußsteigre majd a Gebirgsverein beszállójához, ahonnan a pirosan pöttyözött ösvény mentén kaptatunk jó meredeken feljebb a sziklafalak alá. Közben már érződik a karnyújtásnyira tomboló zivatar hűvös lehelete, sőt az égzengés is egyre közelebbről hallatszik. A nemjóját! Nem kifejezetten Klettetrsteigre való idő. Egyáltalán!

A beszállónál vágyakozva tekintgetünk a jól látható nittek irányában, de a  szűnni nem akaró égzengés jobb belátásra bír, és inkább továbbhaladunk a Hohe Wand függőlegesen az egeknek törő tipikusan sárgás falai alatt. Mivel ezt az ösvényt még nem jártam be soha, legalább valami új. A piros pöttyök mentén egy szűk, kitettségnek gyakran örvendő ösvény hamarosan a Springlessteigbe torkollik.

DSC03123

A Springlessteigen újra kémleljük az égboltozatot és fülelünk a kulisszák hangjaira. A dörgések mintha távolodnának. Mire elérjük a kékkel jelzett Wandfußsteiget, majdnem bizonyossá lesz, hogy a vihar elkerüli a Hohe Wandot. Lendületből, beletörődve a sorsba, ereszkedünk mégis tovább. Kiérünk egy széles erdei útra, amit már beragyog a nap. A távolban egy sötét kékesszürke háttér előtt szivárvány. Megtorpanunk és bizonytalankodunk. Illetve hát, már biztos, a zivatar elkerült minket. Nosza, akkor hátra arc!

Újfent nekivágunk a kaptatóknak. Vissza a Wandfußsteigre, vissza a Gebirgsvereinsteig beszállójáig, majd tovább a pirosan pöttyözött ösvényen a Wildenauer beszállója alá. Uff! Indulhat mégis a tánc. Igaz már elmúlt este 6 óra, de legkésőbb hétre a platón leszünk és nyolcra visszaérkezhetünk a zweiersdorfi parkolóba.

DSC03128

A rendhagyó kaland tehát innentől kezdve papírformát ölt. Meglepetések és megtorpanások nélkül vesszük az akadályokat. Felszökellünk az “új” bevezető ágon (egy C) ahol ki-ki biztosíthatja magát kedvére vaskapocstól-vaskapocsig. Jómagam a korábbiakhoz hasonlóan nem érzem szükségét a csatolásoknak

IMG_4497  

A tulajdonképpeni igazi Wildenauer alatt még kortyolgatunk, a magunkkal hozott elektrolitból aztán nekivágunk a cirka 1+ szintű biztosítás nélküli mászásnak. Azt hiszem már elmondtam, hogy ezen az első szakaszon nem érdemes kizárólag a vaskapcsok mentén haladni, hanem inkább balra tartva, a gerinc irányában találhatók a legjobb fogások a sziklán.

IMG_4501

Amint elérjük a sűrűbb U-vasak láncát, ismét lehet biztosítani kapocstól-kapocsig. A standard Klettersteig-szettek kantárjai elég hosszúak ahhoz, hogy kihagyás nélkül működjön a művelet.

DSC03137

A kulcspont, egy kitett traverz, ahol az egyetlen ősrégi T-vasra kell ráhuppanni. Inkább csak a pszichére nézve megterhelő, egyébként egy nagy lélegzetvétellel elmegy. Ezután már csak kapocstól kapocsig mászunk (C – C/D) fel a kürtő alá, majd be magába a szűk kürtőbe. Itt a vékony és piciny hátizsákkal rendelkező alkatok előnyben.

IMG_4507

A kürtőt elzáró szikla alatt jön a hátizsák-mutatvány. A magunkkal hozott hevederrel és egy karabinerrel ráakasztjuk a hátizsákot az egyik vaskapocsra, majd ezután ki lehet kecmeregni a kürtöböl. Ezután ki kell emelni a hátizsákot is. Amint hátunkra vettük, jöhet a rövid, de annál fűszeresebb folytatás és befejezés (cirka C/D – D szinten).

DSC03139 

DSC03142

A platón kifújjuk magunkat es elkötjük uzsonnánkat. Eközben már szélesen vigyorog ránk az esteledő felhőtlen ég. Különös nyugalom és csend honol. Öröm belehallgatni a semmi kánonába. Szinte lábujjhegyen, a nyugalmat megbolygatni még véletlenül sem akarva ereszkedünk le a Springlessteigen.

DSC03154

Utóirat: mint később kiderült, a betyáros zivatar, mely szerencsére elkerült minket, hevessége nyomán nevet is kapott. Renáte Sturmtief sár- és sziklatörmelék-lavinával, medrükből kilépő patakokkal hagyta hátra védjegyét Gloggnitz és főleg Schottwien térségében, azaz légvonalban, a Hohe Wandtól cirka 8-10 kilométrre délnek.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Wildenauer a trükkös-fűszeres II. bejegyzéshez

  1. Szemák Attila szerint:

    Innen már csak egy lépés az éjszakai ( telihold ) mászás a Haidsteigon. Régi dédelgetett álmom.
    Jelentkezők? 🙂

    • Sztefanó szerint:

      Ez egy egészen jó ötlet. Na, majd gondolkodom felöle. Fejlámpásom már lenne, amit MTB-hez használok. Jöhet a telihold 🙂

  2. Szemák Attila szerint:

    Na jó, nem feltétlenül telihold, de csillagos, langymeleg éjszaka, lengedező szellővel, a mászóutat már úgyis ismerjük eléggé. Ja, valamit elfelejtettem: bekötött szemmel. 🙂
    Egyébként szólj, ha mész. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s