Hótűznézőben az őszi télben: Klosterwappen


Bármennyire is ismerjük már a Schneeberget, valahányszor ott járunk, szolgál még meglepetésekkel. Mintapéldája egy kiszámíthatatlan kétezresnek, még ha az említett tengerszint feletti magasságot éppen hogy csak érinti is. Elvileg egy szép őszi, túrára alkalmas időre számítottunk, majd pedig farkas ordító télbe kavarodtunk. Szerencsénkre, vagy inkább tapasztalatunkra legyen mondva, a nyakunkba szakadt tél lehetett bár meglepetésszerű, mi jól fel voltunk készülve minden eshetőségre.

 Schneeberg_2D_  Schneeberg_3D

 SchneebergProfile

A táv (Rohrbach im Graben, Ternitzerhütte, Bilekalm, Baumgartner, Hochschneeberg, Fischerhütte, Klosterwappen, Waxriegel, Hochschneeberg, Baumgartner, Bilekalm, Rohrbach im Graben) 20.5 km, 1620 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt

Indulás előtti napon ment pedig a vacillálás. Őszi túrára készüljünk némi télies beütéssel, vagy télire piciny őszi vegyülékkel? Aztán győz a pesszimizmus, mely hozzáállás sokadszor bizonyítja, hogy több köze van a realizmushoz, mint a szó-szoros értelmében vett borúlátáshoz. Ennek értelmében elvetjük a Klosterwappent a Weichtalklammon át történő megközelítését is, és inkább a hosszabb, te biztonságosabb utat választjuk Rohrbach im Grabenből (szintemelkedés terén egyenrangú kihívások).

Reggel 8:00-kor zimankós őszi napon kezdjük a kaptatást a Rohrbachgraben ugyancsak meredekre sikeredett szurdokában. A kifejezetten rövid tüdőköptető hamarosan kiér egy széles és jóindulatú erdészeti útra, mely elvezet egészen a Ternitzerhütteig. Útközben, egy legelőt keresztezve felverünk egy csapat még szendergő tehenet, majd igazi színes levelekkel tarkított őszi tájon menetelünk nagyobb megerőltetések nélkül.

Az első hófoltokkal a Bilekalmon találkozunk (9:20), majd felérkezve Baumgartner szintjére (9:45) búcsút intünk az ősznek, mert innentől kezdve télapó birodalma határát is átlépjük. A Hochschneebergig vezető szakasz már a hóval küszködés jegyében telik. A törpefenyők nedves, nehéz hóval terhelt ágai behajlanak a turistaútba. Helyenként szinte áthághatatlan akadályt képeznek. Hol az ágak alatt mászunk, hol meg erőnek erejével nekifelszülünk az ágaknak, úgy nyitunk utat a továbbjutáshoz. 

IMG_5979

Alig érünk az Elisabeth-Kirchlein alá (10:50), épp érkezik egy fogaskerekű. A Damböckhausig vezető út eltakarítva, gondolom, hogy a ceprek hada könnyebben érje el a vendégházakhoz.

Mi is arra ballagunk, tovább, a Schneeberg felsőbb magaslatai felé. Az először még kék égbe ágyazott Klosterwappen kezd bedurvulni. Gyorsjárású sűrű felhők mögé rejtőzködik. A szél élénk, majd ereje, magasságunkkal egyenes arányban fokozódik viharossá. Nem elég a szél, a hó mélysége is ezt a mintát követi. Néhány fogaskerekűvel érkezett, sapka nélküli, félcipős “földönkívüli” vissza is fordul. Aki kitart, túrabotok nélkül négykézláb küzd a Fischerhütte felé. Nos, ez a rövid, de anál betyárosabb szakasz meghazudtolja bármely eddigi téli kalandunkat.

Kimondhatatlan megkönnyebbülés belépni a Fischerhütte jól kifűtött belsejébe (11:50). Sok a vendég, de két hely még akad. Az üvegajtóval ellátott kályhában lobbog a tűz. Előtte a téltől meglepett ceprek vékony tornapapucsai száradnak garmadával. A kiszolgálás gyors, mint mindig, az étel is finom. Valahányszor jó ide betérni.

Ebédszünet után (12:30) folytatjuk utunkat a Klosterwappen felé. Az ösvényt eltakarják a felhők. A szél dudál és meg-megtántorít. Ha nem lettük volna jól felkészülve, gondolni sem merhettünk volna eljutni a csúcskereszthez. Foghíjas a ma idevetődök száma. A vasúttal érkezettek inkább, kilépve a Fischerhütte jóságos méhéből, azonnal ereszkednek, akarom mondani, menekülnek lefelé a Damböckhaus szintjére. Ott bár ugyancsak télies a hangulat, de összehasonlíthatatlanul jobb mint idefenn.

DSC05451

A széltől hajtott fellegek itt-ott szétszakadoznak, olyankor remek panoráma nyílik a környező világra. A levegő tiszta, jól kivehető a távolban fehérlő Ötscher és a Göller is. A felhőablakok amilyen gyorsan nyílnak, ugyanolyan sebesen záródnak is. Helyenként csak köd és a tájékozódást segítő karók látszanak. A csúcskeresztnél (12:40) elidőzünk egy kicsit, várjuk, hogy elkapjunk egy nyitott felhőablakot, de ez most hiú remény.

Indulunk lefelé. A hó megbecsült vastagsága 50-60 cm lehet, helyenként a szél mélyebb rétegeket is képez. Máshol kilátszódnak a sziklák, de az ilyen részek a kivételek. Ennek megfelelően bukdácsolunk lefelé, szigorúan a karókkal jelzett irányban.

Cirmi még okvetlenül meg akarja mászni a Waxriegelt is, ám legyen. Találunk egy nyomot a hóban, mely a csúcskereszthez vezet, de ritka fehér holló aznap az ide fellátogató. A szél úgy tép, hogy nehéz állva maradni. A vaskereszt hangosan zúg a szél ostroma nyomán (13:50). Gyorsan távozunk a hegy túlsó, szélárnyékos északi oldalán át.

A délután támadó főn nyomán a Baumgartnerig vezető turistaút teljesen ellatyakosodott. Egyre lejjebb érve, egyre nagyobb a sár. Az állomás már elvesztette reggeli télies köntösét (14:50). A Bilekalm is teljesen hótól mentes (15:10). Szerencsére nincs sár, a füves hegyoldalt még nem trancsírozták szét a túrázók. A Ternitzerhütte után aztán visszaérkezünk az egyértelmű őszbe. Aranyló napsugarak, színpompás erdő, kellemes bandukolás vissza a kiindulópontba (16:30).

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s