Az első (novemberi) hótalpas a Reisalpera vezet


Még nincs tél, mégis lehet hótalpakat csatolni. Nahát! Ennyi hóval még az őszben nem találkoztam (kivétel a pár héttel ezelőtti, de már idei Schneeberg-túra)! Pedig odalenn, Hohenbergben, indulás előtt vacillálunk rendesen, hogy kellenek-e a talpak (a környező dombhátak csak gyéren cukrozottak). Nem akarunk nevetség tárgya sem lenni, meg aztán, ha tényleg nincs rájuk szükség, akkor csak felesleges terhet jelentenek. Sokszor eljátszottuk már ezt és általában mindig az jött ki, hogy 1000 méter felett jobb, ha velünk van. Nos, úgy is lett.

 Reisalpe_2D_  Reisalpe_3D

 ReisalpeProfile

lila A táv (Hohenberg, Andersbachtal, Blümelhof, Brennalm, Reisalpe és vissza ugyanazon az úton) 16.5 km, 1100 m szintemelkedés 6:45 óra alatt

Mivel Kleinzell, illetve az Ebenwald-magaslat felől már számtalanszor indultunk a Reisalpera, most egy még be nem cserkészett, új úton, Hohenberg irányából közelítjük meg az egy méter híján 1400m magas hegyet.

HohenbergFurthofInnerfahrafeld (délnyugat) felől mindjárt négy útvonal közül lehet válogatni. Mi a legcélratörőbb és tehát a legrövidebb variánst választjuk, mely oda-vissza irányban így is eléri a majdnem 17 km-t. És persze hóban taposva, egy kilométer, nem ugyanaz, mint száraz terepen. Aki próbálta, tudja.

Egyszóval az Andersbach patak völgyében vezető aszfaltúton araszolgatunk Blümelhofig. Itt balra térünk, majd a gazdaság mellett elhaladva elhagyjuk a lakott terepet és beérünk a fenyvesbe. Komor felhők fedik a hegyek csúcsait. A hőmérséklet nulla fok körüli. Szélcsend honol. A talajt vékony hóréteg fedi, de több helyen is kikandikál a sár meg a lehullott levelek. Úgy tűnik, a hó még a fagy előtt érkezett.

A túra egyik kulcspontja egy nagyon meredek kaptató a Reisalpe tulajdonképpeni előgerincére. Itt már majdnem összefüggő, de még még vékony a hóréteg. Kitaposott ösvény hiányában helyenként keresgélni kell a helyes utat. A kék jelzés eléggé kopottas és gyér, a szokottnál több odafigyelést igényel. A szerpentinekben felfelé kanyargó turistaút is nagy óvatosságra int. A kicsúszás veszélye fokozott.

Napok óta mi lehetünk erre az elsők. A fenyők és az utat szegélyező bokrok ágait nedves, nehéz hó terheli. Sorompóként hajlanak be elénk. Néha aztán valóságos hózápor zúdul a nyakunkba, amikor az ilyeneken megpróbálunk áttörni.

Cirka 1000m szintet elérve aztán hótalpakra váltunk. Nagyban megkönnyíti az előrehaladást. Egy idősebb pár érkezik Brennalm felől, így spontán váltogatjuk egymást a nyomtaposásban (spuren). Később aztán lemaradnak és az utolsó 100-150m szintemelkedést egymagunk gyürjük le.

DSC05768

A Reisalpe déli hegyhátán úgy nyúlik a felfelé haladás, mint a rétestészta. A menedékházat hol a fenyők, hol meg a felhők takarják a szem elől, így nehéz megsaccolni a végső nekifeszüléshez szükséges erőt. Ahogy közeledünk, eszembe jut, hogy nem látok ski-doo (motoros szán) nyomokat. Errefelé kellene pedig feljutnia a gazdának. Ha tehát nincs nyom, akkor meglehet, gazda sincs, és tehát a menedékház zárva?

Kissé megrémülök az elképzeléstől. A kunyhó web-oldala szerint, hétvégén egész télen nyitva tart. A távolból felsejlő és palettával csukott ablakok viszont rosszat sejtetnek. Tulajdonképpen a déli melegedő hiánya lehet bár kellemtelen, mégsem tragikus. Nyugtatgatom magam. Néhány magunkkal hozott tartalék keksszel meg a maradék forró teával simán és gond nélkül leérünk.

Aztán amikor a ház tövébe érünk, megérzem a füst áldásos szagát. Egyébként gyűlölöm – mármint a füstöt, de most mennyei illatnak számít. Van mégis menedék! Tonnányi kőtömb gördül le szivemről. Odabenn idilli a meleg, félhomály honol, a kandallóban vidáman lobog a láng. Egy tál gőzölgő étel ilyenkor csodákra képes. Átizzadt cuccainkat felakasztjuk a kandalló fölé, direkt erre a célra felszerelt fogasokra, majd száraz gúnyát cserélünk.

Fél egy lehet, amikor újra felkerekedünk. Közben a hegyre telepedett felhőknek köszönhetően, –6 C fokra csökken a hőmérséklet. A csúcskereszthez azért még elbaktatunk, majd néhány fotó után ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk, szállunk alá a völgybe.

Annyit még megjegyzek, hogy lefelé menetben, nagy hóban a hótalpak egyenesen élvezetesek. Már-már szinte megerőltetés nélkül, pihe könnyedséggel, lehet úszni a porhóban, melynek köszönhetőn, helyenként akár három gyorsabban lehet megtenni ugyanazt a távot. Így történhet, hogy 3:30 óra kaptatást fordított irányban 2:30-ra sikerül leszorítani.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s