Jochart


Még nem jártam az 1266 méter magas Jocharton, pedig már két éve tervezem. Nos, ideje volt orvosolni a mulasztást. A mai hótalpasom tehát ide tervezem. Kiindulópont a hegyek közé beszorult, mélyen behavazott falucska, Rohr im Gebirge. Csak szerpentines alpesi utakon megközelíthető. Ha sűrűn havazik, el tudom képzelni, hogy akár napokra el lehet vágva a külvilágtól.

 Jochart_2Dk Jochart_3D 

 JochartProfile

lila A táv (Rohr im Gebirge, Schacherkreuz, Jochart, Hammerleck, In der Öd, Rohr im Gebirge) 10 km, 630 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra alatt

A falu központjában parkolok. Sehol egy lélek. A hőmérő –16 C fokot mutat. Negyed kilenckor kezdem meg a túrám. Az ujjaim gyorsan elgémberednek. A fagy valóban csípős. Szaporázom a lépteim, hogy bemelegedjek. Ennek az a vége (mármint a sietségnek), hogy elsőre elvétem az út kezdetét. Így aztán pár méter megtétele után visszafordulok és egy gazdasági udvaron át jutok ki a megfelelő útra. A helyi gazda valószínűleg nem szereti, ha a portáján át araszolgatnak a turisták, mert egy fatábla értelmében 200 méteres kerülőre sarkallja az idegeneket. Letojom.

Mire a Schacherkreuzhoz érek (8:50), máris enyhül a fagy maró ereje. Még néhány lépés a kékkel jelzett napsütötte ösvényen és máris vetkőznöm kell. Ingujjra – úgy szoktuk mondani, még ha ing nincs is rajtam. Egy szál trikóban kaptatok tovább a langymeleg emelkedőn. Hja, ez a tipikus inverzió. Kemény fagy a völgyben, meleg napsütés a hegyen.

Rengeteg a hó. Optikailag olyan benyomást kelt a táj, mintha néhány napja havazott volna. Pedig, eltelt már legalább két hét az utolsó égi pihe lehullása óta. Könnyű dolgom van, már ami a tájékozódást illeti. Csak követnem kell a számtalan hótalp döngölte nyomot. A Jochartra történő utolsó felszökésen mégis hirtelen a semmiben, illetve egy fenyőrengeteg kellős közepén találom magam. A korábban még jól kivehető nyomok eltűnésében főleg az elmúlt napok olvadása lehet a ludas. Nincs így sem gond, mert a GPS szerint toronyiránt gyorsan meglelem a csúcsra törő utat.

A Jochart fakeresztjét valahogy  furcsán állították fel (10:10). Mintha valaki direkt is el akarta volna dugni egy domb mögé (mert nem a domb, akarom mondani nem a hegy tetején áll). Szusszanásnyi pihenő után folytatom a Hammerleck felé (ami nem egy más csúcs, hanem csak egy kereszteződés). A Jochart és a Hammerleck közti szakasz a túra legszebb része.

Utam szél építette egy-két méteres hó dűnéken, majd ezek tövében vezet. Sajnálom is, amikor beérek az erdőbe és magam mögött hagyom a dűnéket. Amit még tán érdemes elmondani, hogy a Hammerleckről lefelé vezető hegyhát jó meredeken hull alá. Az ereszkedés megkívánja a jó odafigyelést.

Ahogy így közeledem a völgy felé, érzem ám, hogy egyre hűvösebb légrétegek kezdenek nyaldosni. Először a pulcsim veszem fel, majd a völgy alján a kabát is meg a vastag kesztyűm is szolgálatba állítom, mert újra a csípős fagy fogad. 11:55-kor érkezem vissza Rohr im Graben határába.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s