Miként lehet úgy valamely schladmingi sí-hegyre feltornázni magunkat, hogy elkerüljük a síelőktől forgalmas és hangos pályákat? Némi keresgéléssel a neten megvan a megoldás: a négy évszak vándorút. Egyéb más gyakorlat próbálta ötletet szívesen fogadok.
![]() |
![]() |
A táv (Rohrmoos, 4-Jahreszeitenweg, Hüttecksattel, Hochwurzenhütte, 31-es és 35-ös sípályaák) alig 9 km, 600 m szintemelkedés bruttó 3:10 óra |
Indulás pontban 8:15-kor a Hochwurzen II libegő állomása előtti parkolójából. Sítalpak csissz-csussz “vándor-üzemmódra” állítva. Hátizsákban a legszükségesebbek: termoszban meleg tea, némi tartalék ruhanemű (tekintettel az induláskor mért kétjegyű mínuszfokra) és nekilendülés. Mint általában, kissé izgulok a még teljesen ismeretlen, hivatalosan két és félórásra szabott kaptatástól, ami mint kiderül, teljesen felesleges.
A panoráma: balról jobbra a Schober és a Gasselhöhe
Az út, mint a mellékelt képeken is jól látni, teljes hosszában simára preparált. Laza emelkedő, megerőltető kaptatók nélkül. Kezdő sítúrázóknak kiválóan alkalmas terep. Haladók nem nagyon fogják szeretni, mert mellőz minden fűszeres kihívást. Oda lehet tehát figyelni a jobbról kitárulkozó panorámára melyet a már napsütötte Gasselhöhe (2001) és a Schober (2133m) dominálnak. Az út maga viszont a hegy árnyékos, nyugati oldalában kanyarog.
A szerpentin elsö kanyarulatában
9:30-ra érem el a szerpentines szakasz első fordulóját és alig egy órával később (10:25) már felérek a Hochwurzen naptól langymelegen beragyogott gerincére. A hegytetőn lévő vendégházat 10:40-kor érem el, tehát a nagykönyv szerinti két és félórába simán beleférve. Szokásomhoz híven megtartom félórás (elég korai) ebédszünetemet, majd átvedlek síelőnek. 11:15-kor pedig megkezdem a kiindulópontba történő visszasíelést, ami még két pluszból beiktatott szusszanásnyi megállóval kombinálva is csak 10 percig tart. Remek alternatív kikapcsolódás a negyedik síelő nap után.
Már látszik a vendégház a hegy tetején