Most már elárulhatom, hogy a betervezett egyhetes síelés miatt aggódtam a térdem hogyléte felől. Mint kiderült, okkal. Az első napon délig még meg sem szólalt, de délután, amikor már igényesebbek a pályák (buckák, jeges szakaszok, porhóból rakott dombok és árkok) bizony időnként mintha tőrt döftek volna belé. Aztán kisilabizáltam egy spéci technikát, mellyel sikerült túlnyomórészt kiküszöbölnöm a fájdalom jelentkezését: több tudatos combizom munkával, illetve a kanyarokban megfelelő előfeszítéssel.
Most Sanyival cikáztuk sorra a schladmingi Négy-hegyet. Álomszerű viszonyoknak örvendhettünk. Mindvégig napsütés, kék ég, szélcsend és a hegyen zsenge mínuszfokok. Csak a mélyen fagyos völgyek csontig hatoló hőmérsékletei okoztak némi kellemetlenséget. A gyógymód könnyűnek bizonyult. Inkább a napos felsőbb szinteken tartózkodtunk és csak hébe-hóba ereszkedtünk az alsó szintekre.