A térdem próbálgatom a Kahlenbergen. Érdeklődöm, mit szól az eljegesedett Waldbachsteighez? Nincs ideje válaszolni, mert egy szembejövő férfiú épp kicsúszik az egyébként csak szerény meredekséggel megáldott turistaúton. Zuhan is egy akkorát a derekára, hogy azt hittem, nekem itt menten riasztanom kell a mentőket. De mire odaérek hozzá, már fel is tápászkodik. Figyelmeztet, feljebb is ilyen a terep, leporolja magát és folytatja az ereszkedést.

Okulva az intermezzón, visszafordulok, mert van az autómban szpájk. Nem is tudom, miért nem hoztam magammal. Egyszóval felfelé még csak-csak elmegy, de lefelé valóban korcsolyapálya. Szpájkkal felszerelkezve érkezem vissza, minek köszönhetően szinte harapom a jeget. Hallani, ahogy a kis acélkarmok beleroppannak a jég felületébe. Így olyan, mintha teljesen száraz talajon haladnék. Egy áldás. A mai kék ég is az, na, meg a kétjegyű mínuszfokok..

Van időm gondolkodni ezen a rendhagyóan hideg télen. A ZAMG a várható hidegre vonatkozó, sárga figyelmeztetést adott ki az elkövetkező napokra. Hajlamossá tesz azt hinni, hogy egyszeriben megtorpant a globális felmelegedés. De ha a cci-reanalyzer oldalra kattintok, kiderül, csak egy lokális, európai fenoménnel van dolgunk. Az északi félteke pillanatnyilag +1.22 C fokkal melegebb az évszázados átlagnál. Az Arktisz pedig majdnem +4 egész C fokkal. 

A legalsó ábrán jól látszik egy rendhagyóan hideg (kék – európai) sáv és felette, az északi sarkkörön túl, egy rendhagyóan meleg övezet, aminek az átlagából jönnek ki az említett értékek. Ki érti ezt, hogy pontosan miért van így? És milyen lesz a nyár? És a következő tél?