Nyolc éve ostromlom a környező hegyvilágot, de (szerencsére) még mindig találok új, ki nem próbált utakat, ösvényeket. A mai túra a Gahnsra is egy ilyen felderítésre váró sziporka volt. A Gahns egyébként a Schneeberg déli-délkeletei nyúlványa, egy nagy kiterjedésű plató, amit a Krummbachstein felügyel és melynek meredek déli lejtői a Gahnsleiten. Nos, a Gahnsleitenhez már volt kétszer is szerencsém, ám hogy trilógia legyen belőle, íme, kellett a harmadik felvonás.
 |
 |
|
|
|
Payerbachból, a vasútállomás előtti parkolóból indulok (8:35). Kis dilemma, hogy vajon vigyek-e hótalpakat is? Már három napja olvadozik a hótakaró. Lentről a Gahnsleiten napsütötte falai szárazak, csak itt-ott kandikál némi fehérség. Rossz emlékektől űzve úgy döntök, hogy inkább viszem a cuccot.
A maradék hó állaga kellemetlen, számtalan bakancs tömörítette alattomos jég formájában riogat. Kerülgetem és próbálok még érintetlen hóba lépni, már amennyire lehet. A hótakaró a kaptatókon elég foghíjas. Gyakran keresztezek teljesen szikkadt szakaszokat. Mintha lenyúzták volna a hegy bőrét, kilátszik a barna talaj.
A platóhoz közeledve aztán egyre több a még megmaradt hó. A kitaposott nyomok kérgesek, néha beszakadnak alattam. Minden ötödik lépés, azaz 20% lehet a beszakadás részaránya. Ez érvényes a platón is (10:40). A különbség annyi, hogy itt mélyebbre és alaposabban szakadok be. Árkokban, átfúvásokban lehet egy-másfél méter is a hó. Nincs kedvem a hótalpakkal bíbelődni. Inkább azt kutatgatom, hogyan léphetnék a testsúlyomat megbíró jól tömörített, fagyott felületre.
11:05-kor érem el a télen elhagyatottan ásítozó Waldburganger-Hüttet. Felbaktatok a menedékház napsütötte teraszára is, ahol az egyik padon töltök magamnak némi frissítőt. Ejnye, de jól esik! Sikerült jól megizzadnom, köszönet a langymeleg plusz fokoknak.
Nem időzöm sokáig, indulok lefelé. Útba ejtem még a kilátót (11:40) a Geyersteinen (Jubiläumsaussicht). Utána folytatom, egyre tikkadtabban, az ereszkedést. A nap szilaj hevétől hajtva az erdő madarai is mintha már a tavaszt köszöntenék.
Személy szerint én is kiegyeznék egy korai kikelettel. Úgy érzem, elegem volt a télből. Sikerült síelni, megejteni pár szép hótalpast, sőt két sítúra is bekerült a csomagba, panaszra nincs okom. Imígyen tűnődöm magamban, amikor kiérek az aszfaltútra, majd átvágok a sínek alatti alagúton és felbaktatok a vasútállomás még csúszós-jeges parkolójába.
Sztefano-Space 