A Tirolerkogel nevét meghazudtolva nem Tirolban, hanem csak itt Alsó-Ausztriában trónol. Utólag és a nem kifejezetten ragyogó időjárás ellenére is meg kell állapítanom, hogy az egyik legszebb körpanorámát kínáló kilátóhegyről van szó. Csak kapkodom a fejem, amint a horizonton sorra bukkannak fel régi jó ismerőseim (és majdani céljaim), mégpedig az óramutató járásával megegyező sorrendben: Gemeindealpe, Dürrenstein, Ötscher, Eisenstein, Muckenkogel, Türnitzer Höger, Schneeberg, Gippel és a Göller.
 |
 |
|
|
|
A túra egyik fő gondja, hogy ha a kijelölt annabergi P2-es parkolóból indulnék és a szigorúan jelzett turistaúton maradnék, akkor az egész kiruccanás túl rövidre sikeredne. Olyannyira rövidre, hogy szinte már-már meg sem éri az idáig vezető autóutat. Ki kell tehát bővíteni! Szokásomhoz híven Robert Rosenkranznál keresgélek és találok is egy remek alternatív útvonalat. Igaz a kerülő, a bővítésekkel túlnyomórészt jelöletlen úton, illetve tehát úttalan havas hegyoldalakon és mezőkön át vezet.
Pontban 8:45 indulok. Az első rendhagyás az Ahornberg meglátogatása. Am Gescheid kereszteződésben elhagyom a jelzett utat és egy erdőligeten át kiérek az Ahornberg tövébe (9:15). Vihar döntötte fák csonkjaival szórt jó meredek hegyhát próbál meghátrálásra bírni, de ha már egyszer eldöntöttem, hogy juszt is itt megyek fel, akkor nincs ínyemre tágítani. A kérdés, hogy milyen stratégiát válasszak. Diretisszima legyen-e, a már hótól mentes helyek kihasználásával, avagy valami alternatíva mentén történjem meg a kaptatás?
Az Ahornberg meredekségét és a jeges felületet jól szemlélteti a kép
Kapóra jön tehát, hogy cikk-cakkban felfelé vezető, több napos sítalpnyomokra leszek figyelmes. A maradék hó tömör, jól elbír. Egy vékony jeges réteg borítja, amire ha rálépek, mindjárt darabjaira törik. Az alóla előbukkanó durva kristályszerkezetű megvénült hó jó támpontot ad, nincs szükségem hágóvasra. Tüdő-köptető kaptatásom jutalma a kitárulkozó panoráma. Mellbe vág ez a csodálat! Még soha nem láttam az Ötscher őméltóságát ilyen közelről!
Pontban 10:00 órakor elérem az Ahornberg csúcsát. Nem tudom pontosan, hol lehet a legmagasabb pontja, elhatározom tehát, hogy megkeresem. Ehhez viszont fel kell csatolnom a hótalpaimat. Fenn bizony helyenként még porhó is található, amibe jócskán be lehet süppedni.
Az Ahornbergről, mély hóban meredeken lefelé vezet az út, mégpedig a Tirolerkogellel alkotott nyeregbe. Komor, szürke felhők takarják el a napot, így a fényviszonyok sajnos nem a legjobbak. Mindezek ellenére szinte ujjongok, amint jobbról sorra bukkannak fel a Schneeberg, a Gippel és a gyönyörűséges Göller. Ez utóbbit sem láttam még ilyen közeli perspektívából.
10:30-kor érkezem az Annaberghaushoz illetve a Tirolerkogel szomszédos csúcskeresztjéhez. Meg vagyok hatódva a látványtól. Egy icipicivel több napfényt kívánnék a fényképezéshez, de így sem panaszkodhatok. Ahornberg ide, úttalan barangolás oda, még mindig túl korai az idő egy kiadós ebédhez. A vendégházat mégsem akarom kihagyni, betérek tehát egy kis melegedőre és egy palacsintás levesre. Odabenn barátságosan lobog a láng a kandallóban, ízlésesen felújított belső tér fogad. Aznap elsőként érkezem a völgyből.
11:10-kor folytatom a körutam. Célom a közeli Lindkogel és az Ebenbaueralm. A szó szoros értelmében, hótalpasan, árkon és hóval fedett bokrokon át vágok át egy legelőn, melyről, mint kiderül, a sítúrázók afféle mini paradicsoma. Rengetegen kaptatnak szembe velem, nyilvánvalóan az Annaberghaushoz. A Lindkogelról meredeken lefelé egy völgybe majd ráadásnak fel a Törlsteinre. 12:05-kör érem el a csúcsát, majd ugyanazon az úton, ahogy érkeztem, indulok vissza.
A továbbiakban eseménytelen ereszkedés következik, jobbára széles erdészeti utakon, melyek így télen, kedvező hótakaró esetén, sífutó tereppé vannak átpreparálva. 13:15-kor érkezem vissza a kiindulópontba. Először, de valószínűleg nem utoljára jártam itt. Nyárra már kiszemeltem egy alternatív útvonalat a Falkeschluchton (Sólyom-szakadék) át.
Sztefano-Space 
Nagyon jo! 🙂
Csak Te hiányoztál 🙂
😀