Az ismeretlen Schneealpe II.


Kiindulópontom a Neuwald-béli Leitner Jausestation, a Schneealpe egyik legtávolabbi szegletébe van rejtve. Kár, hogy a Hinternaßwaldhoz hasonló pazar természeti adottságokkal megáldott helyről csak egyetlen hivatalosan is kijelölt turistaút vezet a Schneealpe platója felé. Ráadásul a Melkbodenen át felfelé kanyargó is egy fekete kategóriás besorolású, legalábbis az egyik útjelző tábla állítása szerint. Így utólag, nem ellentétes a tapasztaltaimmal.

 Burgwand_2DKomp  Burgwand_3D

 BurgwandProfile

black A megtett táv (Neuwald/Leitner, Dirtlschlucht, Burgwandalm, Kleiner Burgwand, Windberg, Michlbauer, Melkboden, Neuwald/Leitner) 22 km, 1200 m össz-szintemelkedés bruttó 8:15 óra alatt

Folytatom tehát a számomra még mindig hatalmas fehér foltnak számító Schneelape nyugati részeinek a felderítését. Közben megtudtam, hogy a fent említett egyetlen jelzett úton kívül léteznek még más alternatív ösvények. Keresek tehát egy kiadós körutat.

Hosszú meneteléssel kezdődik aznapi túrám. A délután ismét zivatarokkal riogat, így még a szokottnál is korábban, néhány perccel 7:00 óra előtt indulok. A Kalte Mürz mentén visz a széles erdészeti út. Jól kilépek, minek köszönhetően fél óra elteltével elérem a pontot, ahol az a bizonyos jelölt út leágazik a Melkbodenbe. Ha minden terv szerint alakul, akkor a koradélutáni órákban majd itt lyukadok ki a Kalte Mürz partjára.

Felfelé a Dirtlschluchton át (Dirtlszakadék) szeretném elérni a két Burgwand jelezte hegygerincet. Folytatom tehát menetelésem az erdészeti úton. Hamarosan jobbra fordulva elhagyom jelzett út folytatódó szalagját (mely Hinternaßwaldba vinne). Egy fatörzsre szegezett piros nyilat keresek, figyelek és találok. Egyenesen a Dirtlschluchtba irányít. A Dirtlschucht mélyén futó időszakos patak haladásom szerinti jobb oldalán folytatom (kép).

DSCF0922
A Dirtlschlucht szájában, balról a Große Burgwand

Az erdészeti út elfogy, illetve egy jól látható kitaposott ösvényre vált, amit könnyen követek mindaddig, amíg bele nem torkollik az időszakos patak sziklagörgeteges medrébe (8:00). Lám, egy ér is csordogál benne. Itt gyorsan kiszúrom magamnak azt a kőemberke-sziklarakást, mely a túlsó parton futó ösvény kezdetét jelöli.

A további haladás problémamentes. A kitaposott ösvényt jobban lehet követni, mint sok más jelölt turistautat. Verejtéket fakasztó kaptatást követően 8:50-kor bukkanok ki a Große Burgwand tövében. Erre a kiemelkedésre 2/2+ szintű mászás vezet, amit nem vállalok. Mindazonáltal elbandukolok a tövébe, hogy közelebbről is meglessem, majd egy hátra arccal elindulok testvérhegye, a magasabb, Kleine Burgwand (1887m) felé (kép).

DSCF0961
Szembern a Kleine Burgwand, jól látható az út szalagja

9:30-kor érem el a Kleine Burgwand csúcsát. A további utam a Windbergre, a Schneealpe legmagasabb pontjára visz (10:18). Ott nem időzöm sokat, hanem alászállok Michlbauerhoz, hogy megejtsem korai ebédemet (10:35).

Aznap én vagyok az első vendég. A gazda még éppen csak készülődik a déli forgalomra, megjelenésem mégsem ejti őt zavarba. Gyorsan felszolgálja nekem az ilyenkor szokásos lencsefőzelékem, amit bőven locsolok elektrolittal. Loncsra izzadtam, kiszáradtam.

DSCF1006
Windberg

11:15-kor már a visszafelé vezető kalandos úton vagyok. Valamennyire aggaszt a fekete jelzés, amit még a Kalte Mürz parján láttam. Mindazonáltal egy pillanatra sem gondolom, hogy olyan nehézségekre bukkannék, melyek képességeimet túlszárnyalnák.

Michlbauertól jövet fel kell kaptatnom a Windberg csúcsa tövébe, ahol a Melkbodenbe vezető út ágazik le. A lágy, friss virágos legelő láttán ötletszerűen levetem a cipőm és mezítláb megyek fel a szelíd dombon. Már nem is emlékszem mikor érintkeztem utoljára ilyen formában természet anyával. Talpam kellemesen simogatják a fűszálak. Bárkinek ajánlhatom kipróbálni, nagyszerű érzés.

DSCF1040
Irány lefelé a Melkbodenbe

A Melkbodenbe vezető meredek, sziklamorzsalékkal bőven hintett út előtt természetesen újra felveszem a túracipőm. A hajmeresztő mélységek láttán tanácsosnak ítélem a mindezidáig a hátiszákomra erősített túrabotok bevetését (11:45).

A jó odafigyelést igénylő meredek szakasz után az ösvény eléri a Melkboden erózió formálta alját. Az út itt mérsékelten lejtve, nyílegyenesen halad mezőkön és törpefenyők utcácskáin át. A laza gyaloglásnak vége azon a ponton, ahol a Melkboden aljából egy vékony patak, a Kleinbodenbach fakad. A patak itt-ott kisebb zuhogókat formálva mélyen bevágja magát a völgy aljába. A turistaút hol az egyik, hol pedig a patak túloldalán kanyarog. A meder keresztezése során áthidalt meredek szakaszok igazolják a “fekete” besorolást.

14:12-kor, azaz majdnem két és félórás ereszkedés után érkezem vissza a Kalte Mürz partjára. Kicsit megfáradtam, így a visszafelé vezető menetelésem a reggeli fél óra helyett háromnegyedórásra sikeredik.15:05-kor érkezem vissza a Leitner fogadó előtti parkolóba.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s