Gebirgsvereins-Klettersteig és Steirerspur


Az idén mostohán bánok a Klettersteigekkel. Ennek több oka is van, de egyelőre maradjunk csak annyiban, hogy a legnagyobb örömömre újra Cirmivel vághatunk neki az idei évad legelső ferratáinak. Hosszú a nyári nap, akár munka után is le lehet ugrani egy körre a Hohe Wandra.

 Gebirgsverein_2D  Gebirgsverein_3D

 GebirgsvereinProfile

Zweiersdorf/Parkoló, Wandfußsteig, Gebirgsvereins-Steig (50 perc), Hubertushaus, Steirerspur (15 perc), Springlessteig, Zweiersdorf/Parkoló, alig 5 km, 520 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra alatt

Szokásunkhoz híven a zweiredorfi parkolóból indulunk a Wandfuß felé. Az idő nem is lehetne jobb. Fátyolfelhők takarják a napot, szellő sem rebben. Meleg van, de nem tikkaszt. A talaj száraz. Már-már rémisztően száraz. Arra gondolok, ha itt valaki eldob egy cigarettát, akkor pillanatok alatt belobbanhat az erdő. A dolog jó oldala, hogy egy sziklafal megmászásához a viszonyok kedvezőek.

Árnyékos idő ide, kellemes 24 fok oda, a verejték mégis patakokban csorog rólam, mire kb. 40 perc alatt elérjük a beszállót. A kései időpontnak tudhatóan, szerencsére, senkivel sem találkozunk. A hétfő a Hohe Wandon egyébként is egy holt nap (idegenforgalmi szempontból).

DSC00020

Nincs tehát akadálya, hogy a saját tempónkat diktáljuk. Ez azért jó, mert ilyenkor ki lehet iktatni a tudatot és a flow állapotában karizmozhatunk. Ez akkor világosodik meg bennem, amikor a sárga falon (Weningerwand – fenti kép), ami szerintem a ferrata kulcsa, egy pillanatra bekattan a rendes hétköznapi tudatom és felfelé pillantva elborzadok a látványtól, hogy „úristen, hol a fenében lógok én itt a semmi szelén”. Szerencsére amilyen gyorsan jön, megy is az áldatlan gondolatot és lehet hagyni, hogy a műveletek szinte automatikusan, a tudat közvetlen vezérlése nélkül menjenek végbe.

A labilis kötélhídon való átkelés azért más. Ott csak-csak elkel a tudatos mérlegelés (legalábbis az első három-négy lépésnél), hogy miféle koordinált mozdulatok árán lehet a legjobban a túlsó partra átjutni.

DSC09418

Alig érünk át a hídon, hangokat hallunk, majd meg is látjuk az előttünk bóklászó, négytagú lengyel csapatot. Inkább szenvedésnek látszik az, amit csinálnak. Tempójuk alapján, már legalább két órája a falban vannak. A karokból hiányzik az erő, a lábak remegnek. Jaj! Tudatjuk velük, hogy szeretnénk előzni, amit nagyobb gond nélkül meg is ejtünk. A kielőzést az utolsó D felszökés előtti traverznél (13-as szakasz, lásd a falrajzot) vezényeljük le.

50 perces mászás után úgy döntünk, hogy lazító levezetésnek, meg afféle habnak a tortán jöhet a közeli Steirerspur is. Persze csak semmi elbizakodottság. Egy Klettersteig mindig 100%-os odafigyelést igényel. Ezt megbeszéljük, és csak azután indulunk. Emlékszem legelső alkalommal milyen sok gondot okozott az U alakú patkó felfelé ívelő szárán való feljövetel. Most is úgy vélem, ez itt inkább egy C/D ízű szakasz. Íme:

DSC09455

A továbbiakban nyugodt tempóban leereszkedünk a Springlessteigen. Elhaladunk a két éve szerencsétlenül járt családapa emléktáblája mellett, aki gyerekestül zuhant itt a mélybe. Nem tudom, hogy az óta húzták-e fel a plusz drótkötél biztosítást. Egy zerge figyeli egészen közelről, hogy az ő szemszögéből, milyen szerencsétlenül araszolgatunk. Remek akció, kissé kései, de kiváló rajt a szezonba. Máskor is szívesen.

Advertisements
Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s