Nem emlékszem rá, hogy valaha is vacogtam vagy fáztam volna a hegyen. Még kemény mínusz fokokban sem. De most lilák az ujjaim és annyira elmerevedettek, hogy alig-alig engedelmeskednek a felszólításaimnak. A bakancsomban, érzem, víz van. Pedig elvileg vízhatlan. Közben rájövök, a zoknim kilátszó szárán át szivárog le az esővíz. A szürke felhőkből folyamatosan permetez. Néha erősebben, néha alig érezhetően, de megállás nélkül. Elátkozom a percet, amikor szép túraidő fanatikus létem és felfogásom ellenére elindultam.

Steigengraben – Ybbstalerhütte, 12 km, 880 m szintemelkedés bruttó 4:40 alatt

Az úgy volt, hogy Göstling an der Ybbsben volt dolgunk szombaton. Nos, ha már egyszer ott jártunk, akkor szinte kínáltatja magát a Dürrenstein. A pénteki hidegfront szombaton mintha végleg kitombolta volna magát, mert koraestére már előmosolyogta magát a napocska is. A jelentés vasárnapra még legfeljebb 8:00-ig ígér esőt, ezután folyamatosan kellene oszladozni a fellegeknek. Erről persze odafenn mit sem tudnak, így aztán csak áztatnak. Közben elmúlt 10:00 óra is. Nem lehet már pontosan tudni, hogy a kaptató fakasztotta izzadságtól, avagy az eső permettől vagyok-e loncsosabb.

Annyi biztosnak látszik, hogy a Dürrensteinig ma, eljutni nem fogunk. Folyamatosan vizslatok a cirka félúton lévő Ybbstaler Hütte után, ám egyelőre hűlt helye. Fokozom a haladás tempóját, hogy ne fázzak. Közben mondogatok és esküdözöm, hogy ha a jövőben akár egy bárányfelhő nem sok, de annyi is van az égen, neki nem eredek.

Két óra ilyenféle baktatgatás után kiérünk a ködös platóra, ahol élénk szél fogad. Milyen öröm, a teljesen átázott gúnyához szelet aratni. Amikor végre a köd mögött felsejlik egy kunyhó körvonala, kocogni kezdek. Mihamarabb a védett falak mögé!

Szerencsétlenségünkre ez egy olyan menedékház, ahol csak 12:00 után van ebéd, Mivel mi már 11:15-kor bedurranunk, csak levest kapunk. De az is jó, forró. Végre valami meleg. Hallani, amint odakünn visít a szél. Na, akkor most egy picit tombolhat, legalábbis addig, amíg mi idebenn vagyunk.

Átöltözünk szárazba, aztán duplázok levesből. Dideregni kezdek, mert benn sincs valami oltári meleg. Jobbnak látjuk tehát elindulni vissza a völgybe. Az ereszkedés a vártnál jobban megy, mert közben teljesen eláll az eső. Az ebadta! Amint elhagyjuk a platót, jól érezhető a hőmérséklet emelkedése. A felhők viszont még elkísérnek egészen vissza a kiindulópontig. Na, annyi biztos, a Dürrrensteinre alkalomadtán csak makulátlan időben indulok.