Aki életében először érkezik Ramsauba vagy Schladmingba és felpillant a Dachsteinre, a tekintete valószínűleg a Scheichenspitzen illetve a lentről is jól látható csúcskeresztjén akad meg. Esetenként akár a Hoher Dachsteinnek nézik. Ez azért van így, mert a sűrűn lakott lenti területekről nem látszódik a Dachstein tulajdonképpeni legmagasabb triója a Hoher Dachstein, a Mitterspitz és a Torstein.
 |
 |
|
|
|
2014-es előszöri ittjártam óta vágyakozom megmászni a hívogató Scheichenspitzet. Végre teljesülhetett ez az óhajom is. Stabil túraidőben indulok 7:20 órakor a Feistererhof alatti parkolóból. A Guttenberghausig vezető 1000 méteres szintkülönbséget leküzdő turistautat már jól ismerem, harmadszor jövök erre. Az ösvény jól jelzett, meglepetések nincsenek. Mint legutóbbi alkalommal, ismét 2:20 óra alatt érem el a menedékházat.
Késedelem nélkül indulok is tovább a 2364 méteres szinten fekvö Gruberscharte felé. 10:15-kor vagyok ott. Mivel a Ramsauer Klettersteig keleti ágán kívánom elérni a csúcsot, amit még nem ismerek, felveszem az előírásos kantárt, beülőt, sisakot.
A Klettersteig cirka B szinten kezdi, ahol bár technikailag az akasztás még nem lenne kifejezetten szükséges, de jó érzés, jót tesz a pszichének a lehetőség. A mászás a folyamatosan képződő és sűrűsödő párafelhők miatt a vártnál misztikusabbra sikeredik. Déli irányban szinte semmit sem lehet látni. A hegy gerince, amin haladok a két világ közti választóvonal. Északon viszont tiszta az ég, nincs pára.
A kitűnő állapotban lévő drótköteles szakaszok közé beékelődnek a legfeljebb 1- szintű mászós részek, sőt gyakran közönséges turistaösvényen haladhatok. 10:55-re érem el a kőhalommal jelzet 2551 méteres Hohe Ramsot. Innen lefelé visz az út a két csúcs közti bevágásba (Scharte).
A pára gyakran teljesen eltakarja célomat. Időnként fel-fellibben a köd és sikerül kivennem a csúcskeresztet. A tövében néhány korai látogatót látok. A drótköteles szakaszok egyre könnyebbek, így aztán a karabinerek az övemen maradnak. A haladás olyan könnyű, hogy egyszerűen nincs rájuk szükség.
11:37-kor bukkanok ki a kereszt alatt. Boldog vagyok annak ellenére is, hogy déli irányban gyakorlatilag zéró a láthatóság. Északi irányban viszont továbbra is kék ég mosolyog. Bár hűvös szél leng, a csúcs közeli tartózkodás mégsem nevezhető kellemetlennek. Tulajdonképpen maradnék még, de meg kell találnom a lefelé vezető utat.
Nyugati irányban haladok tehát tovább a gerincen mindaddig, amíg jobbról egy jól látható, lefelé vezető csapást nem találok. Jelöletlensége ellenére sincs kétségem afelől, hogy ráakadtam a helyes levezetőre. Az ereszkedés, mint általában ilyen magasságból, elég kellemetlen, meredek, morzsalékos, nagy odafigyelést kíván. Később aztán néhány piros jelzésre is lelek, ami megnyugtat.
Alig 15-20 percig tarthat lejönni a hegy északi oldalán. Az út azonnal szelídül, amint elérem a plató szintjét. Egy kereszteződésben rátérek a Ramsauer Höhenwegre, mely egy kis emelkedő árán visszavisz a Gruberscharteba (12:52).
A Guttenberghausban (13:25) megejtem ebédem, majd laza tempóban 15:50-re érkezem vissza reggeli kiindulópontomba.
Sztefano-Space 