Hohe Veitsch és Großer Wildkamm


Vége az idei nyári szabadságnak (és a Dachstein/Tauern túráknak). Sajnos! A befejezést még az időjárás jóvoltából, meg kell édesíteni egy változatos, érdekes túrával. Cirmi még nem járt a Veitschalpen (A Hochschwab és a Schneealpe közé beékelődött hegység), most lehet pótolni a hiányosságot.

 HoheVeitsch_2DKomp  HoheVeitsch_3D

 HoheVeitschProfile

A táv (Rodel, Gingatzwiese, Hohe Veitsch, Graf Meran Haus, Großer Wildkamm, Sohlenalm, Rodel) összesen 13.4 km, 1280 m szintemelekdés bruttó 6:44 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Az egysíkú, közönséges “fel majd le” stílusú túra helyett egy kifejezetten érdekes variánst lehet összedobni a Nagy Vandtaréj (Großer Wildkamm) bekomponálásával. Ez utóbbi egy afféle miniatűr Érdes Taréj (Rauher Kamm).

8:15 lehet, amikor útra kelünk, hogy a Rodeltalon át érjük el a Veitschalpe legmagasabb, 1981 méteres pontját. Jól jelzett turistaúton, két és egynegyed óra leforgása alatt érkezünk a csúcskereszt tövébe. Odafenn egy kisebbfajta zsibvásár, összességében legalább húszan forgolódnak a kereszt körül. Később aztán egy tízfős csapat távozik a völgy irányában.

DSC00129

11:00 óra van, amikor aztán lehuppanunk a csúcs alatt alig félórányi járásra elhelyezkedő Graf Meran Haus teraszán. A menedékháztól a napsütötte teraszon és szomjoltó italokon kívül túl sokat elvárni nem lehet. Megjegyezném még, hogy hasonlóan frekventált menedékházak (pl. Schießtlhaus vagy akár a Fischerhütte), azért valamivel többet adnak magukra. Na, ez a menedékház sem várományosa a dobogós helyezéseknek.

Ebédszünetünk után következik a túra igazi fénypontja, a Nagy Vadtaréjon történő átkelés. Ehhez visszaereszkedünk a Gingatzwiesere, majd derékszögben balra kanyarodva rátérünk egy hivatalosan nem jelölt csapásra, ami a taréjon át a Sohlenalmra vezet. Legutóbbi 2014-es itt jártam óta valaki krémszínű festékkel friss jeleket pingált a sziklákra, ami nagyban megkönnyíti  tájékozódást.

DSC00406

A taréj egy közönséges turistaútszerű csapással indít, majd ott ahol elvékonyodik a szikla, kezeket is igénybevevő, legfeljebb egyes szinten mászunk felfelé. A mászós szakasz összességében rövidke, de élvezetes, főként pedig a két oldalra történö jó meredek kilátás. Alig melegednénk be, máris vége szakad.

DSC00193

12:40-kor érjük el a kicsiny csúcskeresztet, azaz alig fél óra a Gingatzwiesetől a taréj legmagasabb pontjáig. Az ereszkedés a Kleiner Wildkammon át valamivel hosszabb. 14:00-kor vagyunk a Sohlenalmon. Érdemes tudni, hogy az út végében, ahol már elfogynak a törpefenyők, a fák kérgére pingált krémszínű/sárgás jeleket kell keresni és követni. Van belőlük jó egynéhány. Itt tudniillik nincs jól követhető csapás.

További 50 perc az út hossza a kiindulópontig, mely egy hangosan csobogó patakot is érint. Megfáradt vándorok bizonnyal örömmel áztatják majd lábaikat a friss vízben.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s