Az óév legutolsó túrája egy minden ízében igazi hótalpas az Unterbergre. Egyetlen hibája a napsütés hiánya, de egyébként végig csodásan, behavazott winter-wonderlandon át visz az út. És íme, még mindig találok új, eleddig be nem járt ösvényeket is.

A táv (Lamwegtal, Trattal, 231-es zarándokút, jelöletlen út az Unterberg gerincén, Unterberg, Unterberg Schutzhaus, sípálya, Heuriss-Klamm, Lamwegtal) kb. 9 km, 670 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra alatt

Tanulmányozom a térképet, merről közelítsem a csúcsot. Aztán tudatosítom, hogy a síterep még nem nyitotta kapuit. Még cirka 5-10 cm hótakaró hiányzott a szerencsétleneknek a szezon beindításához. Nos, ahogy így tanakodom, szembeötlik az a turistaút, amin a síelőket szállítaná a busz, ha járna. De nem jár, mert még nincs üzem! Nosza, akkor ott lehet kezdeni a kört, mert azon az úton még nem jártam (8:50).

A jó hír, hogy nem kell végig az unalmas, autóbusznak preparált úton bandukolni. Hamarosan el lehet hagyni, jobbra, és egy más, elhagyatott, szépen behavazott erdészeti úton folytatni a kaptatást (9:20). Egy jobbos kanyar után aztán (9:30) máris mutatja magát az a bizonyos, kiszemelt csapás, mely balra visz fel a hegygerinc felé.

Itt felveszem a hótalpakat, és jól nekidurálom magam. Kell is az elszántság, mert a szűz hótakaró mély (fenti kép). Úgy nézem, az idei télen erre emberfia nem nagyon járt. Csodálkozom is, hogy miért tolonganak annyian a jól ismert utakon, amikor itt árválkodik ez remek kis ösvény.

Az út egyetlen szeplője, hogy valamelyest rövid. Elég gyorsan elérem a hegygerincen vezető hivatalosan is jelölt 231-es zarándokutat, mely a Kieneck irányából érkezik (9:55).

A továbbiakban tehát a forgalmas, sítúrázók közkedvelt útvonalán haladok (fenti kép). Jómagam is erre kezdtem nagy elvárásokkal fűszerezett, de lényegében megfeneklett sítúrázó karrierem.

Az ad okot dilemmára, amikor sítúrázók húzta nyomokat követek. Az etikett szerint nem lenne szabad hótalpakkal ráormótlanodni, hanem szépen mellette haladva kéne taposni a havat. Ez persze nem mindig lehetséges, mert helyenként az ösvény keskeny, máskor meg olyan mélyen be lehet süppedni, hogy csak egy balga nem használja ki a sítalpak tömörítette, könnyebb haladást biztosító nyomokat. Mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt, megpróbálok illendő lenni, és amennyiben lehetséges, a sítalpak húzta nyomokat kímélni.

Az Unterberg teteje sajnos ködfátylak mögé rejtőzött. A távoli horizonton elcsípem még az ég bágyadozó kékjét (10:45), hogy a későbbiekben emlékezhessek, milyen szép is lenne idefenn, ha sütne a nap.

Másfél-kétméteres hódünék mentén

A csúcson, mint sejtettem, nagy a forgalom (11:05). Egy hótalpas kirándulóra jut vagy tíz síelő. A kereszt alól egyenes úton ereszkedem alá (lenti kép). Szinte siklom a mély hóban, mintha csak síelnék. Ez az a mélység és állag, amikor hótalpakon könnyedén és élvezetesen lehet lefelé szánkázni.

Benézek az útba eső Unterberg Schutzhausba (lenti kép), de elég gyorsan ki is fordulok (11:20). Odabenn tömegek és rossz levegő. Néhány asztalnál hangos, kisüsti fokozta hangulat. Nem az én stílusom! Bár a gyomrom korog rendesen, inkább a magammal hozott vésztartalékaimat részesítem előnyben. Újra felveszem tehát a hótalpakat és alászállok a sípályán. Közben bágyadtan kisüt a nap is, leállok hát uzsonnázni.

A továbbiakban maradok mindvégig a sípályán (lenti kép), mely egészen a kiindulópontig visz. A Heuriss-Klamm a kulcspont (12:10). Itt zuhan egyet az út. A számtalan fékezés nyomán előtüremkedő sziklamorzsalékok nem tesznek sok jót a sítalpakban.

Végéhez érkezett tehát egy túrákban gazdag óesztendő. Minden kedves látogatómnak sikerekben, egészségben és szép kalandokban gazdag új túra-évet kívánok. Közben ne feledkezzetek el a biztonságról és adjatok elsőbbséget az időjárásnak, hisz ő az úr.

A Heuriss-Klamm sziklái