A múlt héten síkiránduláson voltam Katival és Sanyival. A G-Linkkel összekötött síterep nyugati részét (Alpendorf) már ismerem, de ezt a keleti felét még nem. Tulajdonképpen ez a rész is két jellegében különböző összetevő végterméke. A lankásabb, szelídebb Flachau terepet (alsó képen, baloldalon) jól kiegészítik a Wagrain feletti „rázósabb” meredekebb pályák. Így tehát mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbb lesiklás lehetőségét.

Nos, az én sí tudásomhoz mérten Flachau az ultimatív nyerő. Az itteni piros jelzésű pályák helyenként inkább csak sötétkékek, illetve hát halványpirosak. A legkeményebb összetevővel a Kogelalm zúzdái szolgálnak (24/25-ös pályák). Kezdőknek abszolút tabu! Én is csak egyszer próbálkoztam itt, aztán gyorsan távoztam, vissza a kedélyesebb lesiklások világába. 

Szállásom teraszán kitekintve. Baloldalon a kúpok tuják lennének. Egy-másfél méteres hó. Az idősebb házasapár, akiknél lakom, feladta az állandó hótömegek folyamatos eltakarítását.

A Kogelalm után, igényességben a Wagrain feletti 33-as és 31-es pályák jönnek (sötétpiros), valamint a Flachaubéli 1-es Hermann Maier pálya. A többi, mint említettem, könnyebb kategóriás piros.

Sanyi és Kati a Flachau felöli részen

A síliften felfelé utazva a német, lengyel, cseh, dán, flamand, sőt orosz mellett néha meg-megüti a fülem magyar szó is. Az egyik honfitársunk például arról panaszkodott társának, hogy sajna ezek itt mind egyforma pályák, tudniillik nincs jellemük (lenti kép). De bezzeg Cortinában! Ott azok jellemes pályák voltak. Nahát! Hmmm…

A Spacejet3 hegyi állomásából történő lesiklás útja

Egy más magyar társaság flacsau-nak ejti a Flachaut (jól szórakozom), ami angolszász területen minden bizonnyal helyes lenne, de itt nem. Egyszerűen kemény “h”-t kell mondani, illetve úgy ejteni, ahogy írják.

Az első két napon (vasárnap és hétfő) szakadatlanul hullott a hó. Ennek köszönhetően végre sikerült kipróbálnom azt a bizonyos hamisítatlan mély hóban történő lesiklást. Örömöm határtalan, hogy megtapasztalhattam, kanyarból való kiemelkedéskor a friss hó rugalmas voltát. Tudniillik szinte magától kidob, ami megkönnyíti, illetve szinte tálcán kínálja a soron következő ellenkező irányú ív megkezdését.

A kép bal oldalán a Grießenkareck 1991m, illetve az elötérben a Starjet3 lift

A síterepet ugyanis este preparálják, de reggelig helyenként 40/50 cm friss porhó is összegyűlt. Üröm az örömben, hogy az ilyen pálya aztán gyors metamorfózison esik át és kegyetlen dimbes-dombos vad lesiklóvá válik. Persze ennek is megvannak a maga szépségei-kihívásai, például a szlalomozás a dombok alkotta folyosókon át.

A hét másik felében aztán ragyogó napsütés tett pontot a sí kirándulásra. Végre sikerült belátni a hegy tetejét is, amit az előző napok ködös időjárásában csak sejteni lehetett.

Még egy tippem lenne az esetleges idetévedőknek. Aki déli betevőjét sorbaállás és tülekedés nélkül szeretné elkölteni, annak a Flying Mozart hegyi állomása tövében lévő Kogelalmot merném ajánlani. Tapasztalatom szerint, különösen pedig kétes időben, ide kevesen térnek be. Ennek az lehet az oka, hogy kiesik a Flachau felé irányuló főforgalmi útvonalakból. Pedig a konyha átlagon felüli (a többihez viszonyítva) és a kiszolgálás gyors. Jó szórakozást és üdv.

A Flying Mozart hegyi állomása a felette lévö Starjet3 hegyi állomásából nézve. A távolban a Hochkönig látható