A Schneeberget a Krummbachsteinnel, az 1333 méteren fekvő Krummbachsattel köti össze. A nyereg lankásan nyugatra lejtő része a Krummbachgrabenben folytatódik. A két hegy közé itt egy lefelé szűkülő hegyi legelő (Schlossalm) ékelődik be. Valamikor régen, tehenek kérődztek a réten, és ahová a Kuhsteigen hajtották fel a csordát. Nos, az idevágó beszámolók elemzése után, Cirmivel és Sanyival úgy döntünk, hogy felderítjük ezt a történelmi ösvényt.

A táv (Kaiserbrunn, Kuhsteig, Schlossalm, Krummbachsattel, Krummbachstein, Knofeleben, Miesleitensteig, Kaiserbrunn) 14 km, 1150 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra alatt

Az útvonal hivatalosan bár nem jelölt, de több térképen is be van rajzolva (pl. “bergfex OSM”, openmtbmap, etc.). Kaiserbrunnból indulunk 9:10-kor. Elhaladunk a Bécsi Vízvezeték Múzeum mellett majd egy hármas útelágazás előtt találjuk magunkat. Jobbra fel a hivatalosan is kijelölt turistaút, a Miesleitensteig visz, egyenesen és balra pedig egy-egy kapu zárja el a haladás irányát. Mi egyenes továbbmegyünk. A kapu mellett jobbra a kerítésben legalább egy évtizede megtűrt lyuk tátong. Ezen át lehet kelni a lezárt területre.

A lezárás oka valószínűleg az a vadetető lehet (fenti kép), melyet a széles erdészeti út keresztez. Eleinte nincs is más dolgunk csak emezt követni. Átkelünk az időszakos Krummbach patakon (jelenleg teljesen kiszáradva) majd egy hajtű-szerpentin után véget ér a széles út. Egy “T” formájú elágazás előtt állunk (lenti kép), melyet egy vadles alapján is be lehet azonosítani.

Balra a Krummbachgrabenbe vinne az út, mi viszont befordulunk jobbra a Miesletengrabenba, melyben a Kuhsteig kanyarog. Eleinte nincs más dolgunk, mint a jól látható csapáson haladni (lenti képek). Az árok később északnak fordul. Mindkét oldalról sziklafalak határolják és tehát eltévedni egyelőre még nem lehetséges.

A tájékozódás kulcspontja a Kuhsteig közepe táján található, ahol hirtelen eltűnnek az eleddig még jól kivehető nyomok és egy sziklagörgetegen találjuk magunkat (10:10 – a fenti kép közepén). A továbbhaladás, illetve tehát a felfelé kaptatás egyszeriben igényessé, vesződségessé válik. Két-három felfelé történő lépés közé minduntalan egy-egy lecsúszás is beékelődik. Hátul kullogók vigyázat! Az elöl mászók kőomlást idézhetnek elő (Cirmit majdnem eltalálja egy nagyobb szikladarab).

Átkelés a sziklagörgetegen (igen, valóban ilyen meredek) 

Nos, itt, jól oda kell figyelni. A széles görgeteg-folyamot jobbról könnyebb ostromolni. Ennek következtében egy északkeletre nyíló és önmagát módfelett kínáltató árok szájában találjuk magunkat. Oda nem szabad bemenni! A helyes út egy traverz balra (fenti kép), északnyugati irányba, át a görgetegen és be az átellenben nyíló erdőbe. A fák között halványan bár, de újra felsejlik a követendő út fonala. Innentől kezdve már nem lehet elvéteni.

Mindvégig az erdő legmélyebb pontján maradunk és követjük az árok lassan-lassan jobbra hajló vonalát. Ez itt a Brettschacherboden (10:30 – fenti képek). Néhány perces gyaloglás után meredek sziklafal, a Brettschachermauer állja utunkat (10:50). Itt ismét érdemes nyomot olvasni és a fal alatt jobbra felfelé vezető ösvényt meglelni.

Tizóraiszünet közvetlenül a Bretschachermauer után

Vigyázat, ez egy őserdő, néha csak csúszva-mászva jutunk tovább

Az út fonala egyre nyilvánvalóbbá válik. Egy erdőháton traverzelünk. Jobbról maga a Krummbachstein törekszik a fejünk fölé, balra pedig a Krummbachgraben árka emelkedik lassan de biztosan haladásunk szintjére.

Schlossalm, egy salátás. Vajon mennyire ízlene a teheneknek? Lehet, régen itt még fü volt.

Az ösvény a frissen zöldellő Schlossalmba torkollik (11:20 – fenti képek). Térdig érő salátásban kaptatunk felfelé. Hamarosan meglátjuk a Wassersteiget jelző sárga táblákat, miáltal is elérjük az immár jól jelzett turistautat.

További 20 perces kaptatás árán érkezünk a Krummbachsattelba (11:40 – fenti kép), majd meredeken jobbra fel a Krummbachstein gerincére. 12:20-kor vagyunk a csúcskeresztnél.

Fő célunk elérése után megkezdhetjük a jó meredek ereszkedést. Szinte pontosan 13:00 órakor érjük el a Knofelebenhaust, ahol megtartjuk jól megszolgált déli pihenőnket.

Itt kinyílik a Miesletensteig és az egyik legszebb kilátást nyújtja a Schneebergre

13:50-kor kelünk fel ismét az asztaltól és a jól jelzett standard turistaúton (Miesleitensteig) indulunk vissza a völgybe. A Miesleitensteig középső szakasza drótkötelekkel biztosított, sziklamorzsalékkal felszórt, alattomos és meredek. Az ereszkedés így sem tart 2 órát. Már 15:40-kor kibukkanunk Kaiserbrunnban.

Ismét véget ért egy minden ízében pompázatos, változatos túra. Vadromantikus árkok, mély szakadékok, fejünk fölé tornyosuló sziklafalak, csodálatos panoráma, kellemes túra idő. Kívánni sem lehetne jobbat. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy a Kuhsteig bár technikailag nem nehéz, alapvető tájékozódási készség jelöletlen úton mindenképpen alapfeltétel.