Eredeti célunk a Semmering lett volna, de a térségre vonatkozó kedvezőtlen időjárás előrejelzés miatt inkább az Unterbergre indulunk Angikával. Később, amikor felettünk is beborul, látjuk, hogy a Schneeberg/Rax és az azon túli részek fölött valóban nyomasztóan nagyra és szürkére híznak a zivatarfellegek.
 |
 |
|
|
|
9:20-kor lépünk ki a Lamwegtal végében lévő parkolóból. Télen itt tűt nem lehet leejteni, annyian vannak. Most meg rajtunk kívül még tán ha 3 gépkocsi árválkodik a hatalmas parkoló távoli szegletében.
Itt balra fel elhagyjuk a széles erdészeti utat.
Az ösvény végig jól követhető
Az elmúlt télen becserkészett rövidítésen kívánunk kiérni az Unterberg gerincén vezető turistaútra. A jelöletlen út fonala végig jól követhető, mindazonáltal, a gyér nyomokból ítélve nem tartozhat az agyongyötört ösvények közé.
Viharverte hegyháton át a síterepre
A zöldellő síterepen
10:20-kor már el is érjük a jól kitaposott turistautat, mely a Bettelmannkreuz irányából érkezik és az Unterbeg-Schutzhaust célozza meg. Mivel mi először a csúcson szeretnénk tiszteletünket tenni, hamarosan elhagyjuk a jelzett utat és maradunk a gerincen. A sítúrázók kedvelt “téli” kaptatóján érkezünk a szépen zöldellő síterepre (11:15).
Pillantás a Reisalpe/Muckenkogel felé
Itt először szelíden emelkedünk, majd a csúcs előtt jól bekeményít a kaptató. Én már jól ismerem a járást, de Angikát bizony meglepi az emelkedő dőlésszöge. Az akadály ellenére is már 11:30-ra a jó magas fakereszthez érünk.
Közben egyre komolyabb fellegek gyülekeznek az égen. Némi nézelődés után leereszkedünk a vendégházhoz (11:58 – lenti kép) és betérünk, hogy elköltsük megérdemelt déli jussunkat.
Egy rövid kitérő a kápolnához
A belső tér
12:30-kor még bekukkantunk az Unterberg kápolnába, majd egyre komorabb égboltozat alatt indulunk vissza a völgybe. Végül megússzuk zivatar nélkül, sőt, mire visszaérünk a kiindulópontba, mintha szelídülne az égiek szigora is.
Lefelé a síterepen. Szemben a Schneberget kéne látni, de a zivatarfelhők eltakarják.
Sztefano-Space 