A Kaltenleutgeben feletti Parapluieberg a Wienerwald egyik közkedvelt túra vidéke. Főleg a szerényebb teljesítményekben érdekelteket vonzza, hisz a hegység legmagasabb pontja a Höllenstein sem nyújt a maga 645 méterével eltúlzott izgalmakat. Angikának viszont éppen megfelelő kondíciója építgetése céljából.

A táv (Gießhübl, Hans Nemecek – Hütte, Kardinalgraben, Waldandacht, Kugelwiese, Seewiese, Höllenstein, Gießhübl) 12 km, 500 m szintemelkedés bruttó 4:50 alatt (nettó 3:30)

Néhány hegyi biciklis kirándulásom alkalmával már volt szerencsém erre járni, de gyalogosan még nem. Az ünnepnapi körünk megtervezésekor teljes véletlenségből egy olyan ösvény is horogra akad, ami még egy Parapluiebergnek is a becsületére válik.

A Hans Nemecek – Hütte a kép kellös közepén a domb tetején

Visszapillantva a Hans Nemeck-Hütte szintjéröl, a háttérben nagy Gießhübl parkoló

A célunk ugyanis a már említett Höllenstein, a csúcson található vendégházzal egyetemben, amit megfelelő időzítéssel ajánlatos déltájt elérni. Ha tehát Gießhübel község ugyancsak tágas (de fizetős) parkolójából indulunk, akkor az út, délnyugati irányban, a Höllensteinre, alig teszi ki a 2 órát. Nos, van néhány lehetőség a kör megnyújtásához.

Ha északi irányba indulunk (8:40) a Hans Nemecek – Hütten át, leereszkedve a Kardinalgrabenba, majd innen fel a Waldandacht kápolnához, akkor sikerre visszük a kör nyújtását. Közben kisül, hogy a Kardinalgraben aljáról (egy félhomályos, hűvös árok, lenti kép) a kápolnához vezető jelöletlen ösvény bizony jó meredek. A Parapluieberg itt alaposan kivillantja a foga fehérjét.

A kaptató (9:25) annyira meredek, hogy Angika inkább vissza is fordulna, ha éppenséggel, lepillantva, az ereszkedés nem látszódna még szörnyűségesebbnek. Így aztán nem marad más hátra, mint az előre, illetve felfelé menekülés az előre kijelölt úton. Ez a körutunk tulajdonképpeni fűszere.

Waldandacht

A hegyi bringások kedvelt útján

Szerencsésen elérjük a Waldandachtot (9:50), ahol aztán kiérünk a hegyi biciklisek kedvenc széles erdészeti útjára. Innentől nyugalmas poroszkálás következik délnyugati irányban. Elhaladunk a vidék ismert gasztronómiai egységei mellett (Kugelwiese, Seewiese – bezárva, mert szanálják). További séta következik árnyékos erdőkön és virágba borult mezőkön át (lenti kép) a Höllenstein felé tartó leágazásig (11:05).

Itt újra érdekesebb a haladás, mert felfelé tartunk. A Julienturm (11:20 – lenti kép) egy kis csalódás. Odafenn a kilátóban alig van hely. A kilátás szépségét magas korlátok csorbítják. Gyorsan vissza is ereszkedünk a vendégház teraszára, ahol jöhetnek az egyéb kulináris örömök.

Déli 12:00-kor újra felkerekedünk és megkezdjük a visszafelé vezető utat. Először meredeken le a Höllensteinről, majd egy széles erdészeti úton tovább lefelé. Később északkeletnek fordulunk és lassan, mérsékelt kaptatón érkezünk vissza a parkoló szintjére (13:30).