Az eisenerzi verseny előtt, kéne valami lazító, formatartó túra. Mármint Cirminek, mert én csak megfigyelő-drukkoló-fényképész leszek. A Königsberg éppen megfelelőnek látszik. Nem fáraszt ki, mégis pezsdíti, mozgásban tartja a vért.
 |
 |
|
|
9:00 óra lehet, amikor leparkolunk a cirka 1100 méteren fekvő, Ebnerbrand névre keresztelt platón, ahol egy tágas parkoló áll a túrázók rendelkezésére. Innen indulunk aznapi havasi (akarom mondani alpesi) legelő-néző utunkra. Tudniillik a Königsberg gerincén szaladó kellemes út több almot is érint.
Azt mondja a fáma, hogy valamikor régen itt hét legelő (alm) és hét hozzájuk tartozó Hütte (kunyhó) létezett, amiből mára már csak kettő maradt. Nevükben mindmáig megőrizték a múltban rájuk kirótt sorszámokat: Siebenhütte és Vierhütte (Hét-kunyhó és Négy-kunyhó).
Barangolásunk során aztán felfedezni véljük a Fünfhütte maradványait és a Sechshüttet is, bár nem tudni, hogy ez a mi feltételezésünk fedi-e a valóságot. Célunk a Kitzhütte (Gida-kunyhó), ami bár nem sorszám, de meglehet, köze van a néhai egyeshez, az Einshüttéhez (csak találgatás).
9:20-kor már a Siebenhüttenél vagyunk (fenti kép). Korai még az idő, vendégeknek jócskán híja van. Három szerény csúcs meghódítását is tervezzük, itt van mindjárt az első. Felkapaszkodunk tehát a Siebenhütte feletti 1346 m magas Plansteinre (lenti képek).
Kilátás a Plansteinröl a Siebenhüttere
A továbbiakban útba ejtjük az 1452 m magas Schwarzkogelt, amire nem vezet jelölt út. A hegy északi hátán fekvő legelő kerítése mentén kaptatunk fel, majd az erdőt elérve átbújunk a szögesdrót alatt. Úttalan vadonban alig-alig látható csapáson érjük el a hegy legmagasabb pontját, ahonnan nincs kilátás. Egy légyölő galóca jelzi a csúcsot (9:50 – lenti kép), legalábbis a GPS útmutatása szerint.
Lefelé elég vadromantikus, mert keresgélni kell az utat. Legcélravezetőbb mihamarabb visszatérni a legelő kerítéséhez, majd azon átbújva leereszkedni a hegy nyugati lankáin. Itt egyenesen a Vierhütte karjaiba szaladunk, ami viszont nem fogad vendégeket, de szépen rendbe van téve.
Lefelé a Schwarzkogelról egy salátáson át
Leérkezve a Schwarzkogelról jobbra a Vierhütte köszönt. Furcsa fellegek ijesztgetnek.
A harmadik aznapi hegyünk a Durnhöhe (1439m, 10:35), más források Turnhöhenek mondják/írják. Innen szép kilátás nyílik a Stumpfmauerra (egy majdani túra célja). Érdekessége, hogy a Stumpfmauer és a tőle balra látható Tanzboden közti nyereg három osztrák tartomány határpontja: Alsó-Ausztria a hegyen innen, Felső-Ausztria a hegyen túl és Stájerország balkéz felől.
A Turnhöhe
A távolban a kétszarvú hegy a Stumpfmauer (jobb) – Tanzboden (bal)
A Turnhöhet elhagyva folyamatos ereszkedés következik a Kitzhüttéig (11:00 – fenti kép), ahová betérünk egy italra. Főtt étellel itt nem szolgálnak, de ha valaki megéhezne, különféle rakott-kent kenyérkínálatból válogathat.
A megmászott hegyeink alatt vezető széles erdészeti úton poroszkálunk visszafelé. Ennek során fedezzünk fel az említett Fünf– (12:12) és Sechshüttet (12:22 – képek).
Vierhütte
Fünfhütte…?
Sechshütte..?
