Szinte percre pontosan, heves zivatarok kíséretében érkezett meg a meteorológiai ősz. Az előbb akkorát dördült az ég, hogy rendesen megijedtünk. De ez nem újság, mindenki tudhatja, hogy fronttal jön a változás. Csak a rend kedvéért jegyezem meg. Egy darabig most nem lesz új túra. Már-már szinte terhes volt a sok-sok jó túra-idő végtelennek tűnő láncolata. Vegyült bele egy csipetnyi kényszer is, hogy na, még most lehet menni, használd ki. Ki tudja, mi következik majd! Hát úgy is lett.

A biciklimet pár napja elvittem éves karbantartásra, hogy fit legyen az őszi szezonra. Ma egész nap zuhog az eső, és amikor kicsit alábbhagyott, elmentem érte, mert állítólag elkészült (késéssel, mert eredetileg tegnapra ígérték). Útközben hazafelé észrevettem, hogy kattog valami és mindjárt meg is fordultam, hogy visszaviszem a szakihoz, nézze csak meg mi akar ez lenni. Alig tekertem még kettőt, elszakadt a vadonatúj feltett lánc. Pedig a hátsó fogaskerék koszorút is kicseréltettem, hogy összepasszoljanak. Sajnos rosszak a tapasztalataim, senkiben sem lehet manapság megbízni. Úgy általában se. Ritka, és egyre ritkább, a hozzáértő, lelkiismeretes ember. Csak a felületes gágogás és szemfényvesztés folyik nagy garral. Nyerők a hasbeszélők.

A szokásos tréningadagjaimat mostanában szobabiciklin teljesítem. Ma is. Mivel hogy a kocogástól durván megfájdul a csípőm. Nem merek elmenni orvoshoz, mert hátha valami felcserre akadok, aki csak a pénztárcája vastagságában érdekelt. Persze, ha sokáig nem múlik, akkor kénytelen leszek. Biciklizés közben nincsenek ilyen gondjaim, ezért a tavasszal vettem egy ergométert. Eddig nem bántam meg, nagyon jó hasznát látom. Mintha segítene a hosszú és megerőltető túrák során fellépő belső combizom (adductor) görcsök leküzdésében (beszámolóimban megemlítem). De még ez ügyben korai kimondani a végső verdiktet. Különösen a Wattban mért teljesítményorientált tréningeket szeretem. Alapadagban 50-60 percig tekerek, a teljesítményt átlagban 160-240 W között variálgatom (itt-ott rövid, néhány másodperces 300/340 Wattos csúcsrajáratással tüzdelgetve) , 1100-1300 kcal égetéssel egybekötve. Úgy csöpög rólam a verejték, hogy konyhai papírtörlővel rakom körbe magam, ne legyenek tócsák.

Szép és hosszú vénasszonyok nyarát kívánok mindenkinek. Legyen sok szép kalandotok.

Update hétfő, szeptember 3. Végre hazahoztam a bringám. Az utat a lánc kibírta, ami ugyan biztató, de a puding próbája még odébb van. Majd jelentkezem.

Update csütörtök, szeptember 6. Megvolt a puding-dolog. A bringa, a váltó, a lánc jól viselkedik egyetlen apró és nagyon furcsa szépséghibával. A tízfokozatú hátsó váltó, második legkisebb fogaskerekén itt-ott ugrik egyet a lánc. Tehát csak ezen ez egy fokozaton. Az egyesen, a legkisebben nem, a másodikon igen, a harmadikon és az ezt követő összes további fokozaton nem. Mi az ördög akar ez lenni? A lánc új, a hátsó fogaskerék-koszorú is új, tehát kopás szóba sem jöhet. Csak valami beállítási probléma lehet. Oké, egyelőre mellőzöm második fokozatot. Ha lenne valakinek ötlete, kérem, jelentkezzen.

Update szerda szeptember 19. Sikerült! Útközben a Kahlenbergre eljátszadoztam az úgynevezett bowdenfeszítővel. Van tudniillik egy csavarszerűség a váltókar bowden-csatlakozásánál. Először az óramutató járásával ellenkező irányban tekergettem, amitől már a harmadik fokozat is köhécselni kezdett. Na, erre aztán visszaállítottam az eredeti pozícióba, majd jobbra, az óramutató járásával azonos irányban csavarintottam rajta, egyet, kettőt. A harmadiknál láss csodát, megszűnt a lánc ugrása. Minden fokozat remekül megy.