Tavaly kérésemre Robert Rosenkranz kalauzolt a Preintalersteigen, most viszont rám hárult a feladat, Cirmit elkísérni erre a nagyon szép, de kihívásokban gazdag mászásra (1+/2-). A beszálló meglelése és következetes elérése gyakorlatilag már fél siker.

A táv (Höllental, Schönbrunnersteig, Großes Höllental, Preintalersteig, Wachthüttelkamm, Jakobskogel, Ottohaus, Gaißlochsteig, Großes Höllental, Schönbrunnersteig, Höllental) 12.7 km, 1240 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 4:25 óra)

Az első, bevezető szakasz elég nyilvánvaló és nem kíván különösebb felfedezői munkát. A Schönbrunnersteigen, a hosszú és ugyancsak magas vaslétrán át szépen begyalogolunk a Großes Höllentalba. Nos, miután kiérünk a szinte vízszintesen déli irányba futó ösvényre, kezdődnek a dolgok érdekesebb és velősebb részei.

A Wandfußsteigen…

…sziklagörgetegen felfelé

Az ösvény bal oldalán keresem a Loswand tövéhez vezető leágazást. Egy fiatal facsoport tövében halomba hányt sziklatörmelék (Steinmann) jelzi a meredek kaptatók bevezetőjét. Tulajdonképpen nem vagyok teljesen biztos a dolgomban, ezért le sem fotózom. Később majd elválik.

A helyreigazító piros feliratnál

… utána meredeken lefelé

… majd a falba kapaszkodva ismét felfelé

Szerpentinek fordulatain át közelítünk a Wandfußhoz, majd a meredeken az égig törő falak mentén haladunk tovább felfelé. A kaptató legmagasabb pontján egy sziklára pingált piros feliratot kell találnunk. Meg is van, tehát akkor jó helyen vagyunk. A felirat mellett elhaladva ereszkedünk a Wandfußon, majd az út legmélyebb pontját elérve ismét meredeken felfelé.

Érdemes szorosan a Loswand tövében maradni és a falban támaszt keresve vesződni felfelé a sziklagörgetegben. Később ismét egy piros feliratot kell találnunk, mely egyben a követendő irányt is mutatja. Ezután már nincs messze a beszálló, melyhez jól elvezetnek a sűrűsödő piros csíkok.

A facsoport alatti bevágás a miénk

A beszálló előtt kipihenjük az idáig érkezés nem alábecsülendő fáradalmait és felvesszük sisakjainkat. Nem az első széles bevágásban kell az utat megkezdeni, hanem a másodikban, mely egy facsoport alatt található. Egyébként pedig elég a piros jelek konzekvens követése. Ez fokozottan igaz az út további részére is.

A bevágás tetején egy szük résbe bepréselödni

A résben a jobboldoli falon fel

Kellemes és élvezetes mászás jó fogást biztosító tornyok között

Helyenként gyaloglás

…majd újra mászás (itt a Preintaler Turm tövében)…

Nagyon vad terep

A mászás végig nem túl nehéz, nem igazán kitett és éppen ezért nagyon élvezetes. Itt-ott gyaloglós szakaszok is akadnak, de túlnyomórészt legalább 1-es szinten mászunk. A kulcspont mindjárt az elején a szorosban keresendő, míg a kulcsszakasz szerintem a kiszálló fal a Preintaler Turm tövében. Technikailag legfeljebb 2-, de inkább csak 1+.

A kiszálló falon

Az utólsó fogások és kész vagyunk

Na, ez érdekes volt. A háttérben a Preintaler Turm

Indulástól számítva 2 óra elteltével érjük el a tulajdonképpeni Preintalersteig végét. Erdőben haladunk tovább meredeken felfelé a piros jelek mentén mindaddig, míg el nem érjük a Teuflebadstubensteig felöl érkező turistautat. Ahol a két út egymásba torkollik, van egy szép kilátásra csábító szirt. Innen látni lehet a Großes Höllental végében elhelyezkedő Gaißlochsteiget (amin majd szándékaink szerint, lefelé jövünk).

A kilátóban: a kép közepétöl kissé balra a Gaißloch

Közben enyhül a terep meredeksége, de messze még az Ottohaus. Bő egy órás menetelés után érkezünk a Pratersternhez majd még gyorsan felszaladunk a Jakobskogelre (lenti kép) és csak ezután ülünk ebédhez az Ottohaus kellemesen napsütötte teraszán.

A félórás ebédszünet után jön a szó szoros értelemben vett levezetés a Gaißlochon át. Először széles úton mérsékelt emelkedőn, majd letérünk jobbra, egy keskenyebb ösvényre, ami egy nagy mezőn át (lenti kép) vezet a Großer Kesselgraben felé. Mi odáig nem megyünk, hanem egy táblával jól jelzett helyen jobbra letérünk a Gaißloch felé (a második lenti kép).

A Gustav Jahn Steig beszállója környékén újra sisakot öltünk, felvesszük a ferratás kesztyűket és nekivágunk a drótkötéllel biztosított, hosszantartó szárazság után is csuszamlós, síkos, nedves Klettersteignek. Nem nehezebb B-nél, de a nyálka és a folyamatos vízpermet miatt nem árt a fokozott óvatosság (fenti képek). Kánikulában kifejezetten kellemes érzés. Mindössze 20 percig tart a kényes, de sehol sem nehéz ereszkedés. Néhány falba vert, tán évszázados nitt szanálásra szorulna, mert bizony lazán elforognak a falban.

Közvetlenül az örökké sötét és nedves Gaißlochban

A Gaißloch beszállójától jó meredek lejtőn érjük el a Großes Höllental alját, majd a Schönbrunnersteiget a hosszú vaslétrával.