Végre megtömörödött, megkérgesedett és megülepedett az elmúlt hetek hozta több méteres hótakaró. Elmúlt az akut lavinaveszély. Az időjárás is a mosolygós arcát mutatja. Ideje tehát szemügyre venni, vajon mi a helyzet odakünn a bérceken.

A táv (Ebenwaldhöhe, Hochstaff, Kleinzeller Hinteralm, Reisalpe, Ebenwaldhöhe) cirka 9 km, 770 m szintemelkedés, bruttó 4:15 óra, nettó 3:10 óra

Utunk a jól ismert, Kleinzell község feletti Reisalpere visz. Az Ebenwaldhöhe magaslatra vezető alpesi út jeges. Néhányan előttünk hóláncok feltevésével küszködnek. Ilyenkor jól jön az összkerék meghajtás. Odafenn a parkolót teljesen elnyelte a hó, de mostanra ki lett szabadítva. Cirka háromméteres hótakarón át martak egy keskeny jégfolyosót az ideérkezőknek. Ezen fordulunk be egy megtisztított részre.

9:15-kor indulunk. Máris felvesszük a hótalpakat. A hódűneék fogságába került utat csak sejteni lehet. Odébb egy lánctalpas munkagép preparálja a sífutópályákat. Na, ezt a sportot még eddig nem próbáltam.

A hó jól megbír, keményre fagyott, nem süpped, csak néha szakadozik be súlyunk alatt. Első célunk a Hochstaff. Az északi gerincén át közelítjük. Vannak követni való nyomok, amit megköszönünk szépen. Érdekes, hogy a téli ösvény eltér a nyáron használt útvonaltól, átlendül a Hochstaff keleti oldalára és egy tisztáson át éri el ismét a gerinc vonalát. Nyilván a feljutás legszelídebb módja. Így is jól meg kell küzdeni a meredekebb részeken (fenti kép).

Nem telik el egy óra sem, és már a csúcskeresztnél csodálhatjuk a környező hegyi panorámát. Odalenn ködtenger, idefenn verőfény (fenti képek). Némi pihenő után megkezdjük az ereszkedést a valamelyest szelídebb déli gerincen. Itt sem lehet maradéktalanul követni a tulajdonképpeni nyári ösvény vonalát, hanem inkább csak az égtájak és a terep domborzata alapján választjuk az útirányt.

10:35-kor érjük el a Zeißlalm felől érkező széles erdészeti utat, mely viszont majdnem hómentes. Feltehetően a két hegy közti nyeregben fuvolázó szél hordhatta el. A Kleinzeller Hinteralm vastag hóréteg alatt álmodja téli álmát (kép feljebb).

A továbbiakban a sítúrázók húzta nyomok mentén, az indulástól számított 2:30 óra múltán érkezünk fel a Reisalpe csúcskeresztjéhez (11:45). Sajnos a menedékház betegség miatt zárva, de sebaj, olyan kellemes az idő, hogy a hóban félig-meddig ácsorogva is jól elköltjük magunkkal hozott déli elemózsiánkat. Napsütés ide, ritkán lebbenő szél oda, az ujjaink azért mégiscsak alaposan elgémberednek a fagyban.

A Hochstaff nyugati oldala alatt vezető erdészeti utat is szinte teljesen elnyelték a hódűneék. Olyan, mintha fagyott hóval pótolták volna a hegy oldalából, az út miatt kivájt anyagot. Szokatlan harántolással tarkítva érkezünk tehát a Graseralmra, majd a jó másfél-kétméteres hó alatt szunnyadó legelőn át vissza reggeli kiindulópontunkba.