Angika még nem járt az Anninger déli részén, így tehát most ezt a hiányosságot kívánjuk pótolni. Az Anninger északi fele valamelyest ismertebb és több attrakciót kíván, olyanokat mint mondjuk a mödlingi ferrata, a Huszártemplom vagy a Jubileumswarte az Anningerhaussal egyetemben. Közelebb is van Bécshez és a tövében Mödling település fekszik, ahonnan sokan portyáznak a hegyen.

A táv (Gumpoldskirchen, Wetterkreuz, Wilhelmswarte, Kleisheimwarte, Beethowen Wanderweg, Weiglhütte, Gumpoldskirchen) 12.7 km, cirka 600 m szintemelkedés Hütte nélküli bruttó 4:15 óra (nettó 3:45 óra)

A kép közepén látható sziklafalon van egy kezdö ferratázóknak szánt gyakorló Klettersteig (max B/C)

Mi most Gumpoldskirchenből indulunk egyszerű kis körutunkra. Gumpoldskirchenről érdemes tudni, hogy egy nagy borvidék kellős közepén fekszik, tele hangulatos kiskocsmákkal. A bécsi elit ide ruccan ki ha iszogatni kíván. Köröskörül, amerre szem ellát, szülő és szőlő, főleg fehér fajták.

Első célunk a Wilhelmswarte, mely elvileg az Anninger legmagasabb pontja, majd innen tovább második célunk a Kleishermwarte és az alatta fekvő, egész évben nyitva tartó Rudolf-Proksch-Hütte.

A Wilhelmswarte…

Kilátás a toronyból, balra a Schneeberg, jobbra pedig a Hoher Lindkogel

A Kleisheimwarte felé erszkedve, szemközt folyvást a Schneeberg csábít

Valaki már feldíszítette az erdő karácsonyfáját

Íme…

A kilátókat sorra látogatjuk és fel is mászunk valamennyire, ám amikor déli harangszó körül reményeink szerint betérnénk az említett vendégházba (fenti kép), meglepődve tapasztaljuk, hogy csordultig tele van. Erre azért nem számítottunk. Hja, az ilyen kellemes decemberi, enyhe, szélcsendes napon, hozzánk hasonlóan nyilván sokan vették célba. Tulajdonképpen nem is vendégsereg olyan hatalmas, hanem a kunyhó belseje kicsiny. Valóban. Nyáron a vendégek zöme nyilván a jóval nagyobb teraszon talál magának helyet. De nem most, amikor 4-5 C fokban azért odakünn ücsörögni mégsem olyan irtóztatóan kellemes. Főleg ha csapzott a hát.

Nos, tehát így kicsit pórul járva folytatjuk megtervezett körutunk. Van még forró mézes teánk meg némi harapnivalónk. Nincs tehát semmi gond. Visszafelé elhaladunk még egy másik vendégház, a Weiglhütte mellet, ahol hasonló ábra fogad. Itt pufajkába, tollkabátokba bújva többen is ücsörögnek a kerti asztaloknál a bágyadt napsütésben. Csak egy futó pillantást vetünk a társaságra és masírozunk is tovább.

Visszaérkezés Gumpoldskirchenbe