A kerítésen túl


Mérföldes léptekkel közeledik a kalendáriumi év vége. Ilyenkor kicsit meg lehet pihenni és a korábbiakhoz hasonlóan, egy futó-összegző pillantást vetni az elmúlt túra-esztendőre.

Az idei kalandozások fénypontjait mindenképpen az osttiroli nagy kétezresek megmászása (Großer Zunig, Nussingkogel) mellett a Lugauer dupla csúcsa és a két Herminensteig (Alsó & Felső) jelentették. Mindezeken felül végtelenül örülök, hogy az év folyamán Attilával négyszer is útra kelhettünk (Schneeberg, Hochschwab/Fölzstein, Schober/Öhler és Nandlgrat) a Bécsi-Alpokban. Ha pedig Zeusz jókedvében alakítja az év vége időjárását, akkor még tán összejöhet egy ötödik is.

Külön köszönöm Sanyinak, Angikának és persze Cirminek is, hogy jó néhány kiruccanáson elkísértek és hűséges túra-társaim voltak. Remélem, hogy az új dupla húszas (2020) évben legalább ugyanennyiszer szegődnek majd mellém, hogy újra megosztozzunk élményeinken és együtt örülhessünk kisebb-nagyobb sikereinknek.

A képlet csak annyiban fog változni, hogy nemrég, inkább akaratlanul mint akarva, de pompa és csinnadratta nélkül csendesen átcsusszantam azon a bizonyos “hatvanadik” mezsgyéjén. Ezt kimondani is sok. Gyerekkoromban, emlékszem, a hatvanéveseket borzasztóan öregnek láttam. Valami miatt ez egészen élesen, máig bennem maradt. Eszerint a határon túl már nincs semmi érdekes, marad az elmúlás elleni küzdelem.

Ezen az sem változtat, hogy másfelől pedig, ez a legszebb és a legaktívabb politikusi kor küszöbe. De mivel soha ilyen ambícióim nem voltak, nincsenek és nem is lesznek, marad a szürke hétköznapi halandókra kirótt sors követése. Tehát, a birkózás a test egyre inkább érzékelhető hanyatlásával. Ebből a szempontból, különösképpen pedig mostantól kezdve, nincs garancia semmire. Amennyiben a teremtő áldását megkapom, csak annyit ígérhetek, hogy továbbra is égni fog a szobabiciklim, koptatom a bakancsaimat, kattintom a karabinereket és a bringámat hegynek felfelé ahányszor csak tehetem, légszomjig, sőt azon túl hajtom.

Míg a házadba bújtál a széltől
Óóóóh a vihar engem elkapott
És megtépett de feldobott

Az a hely kell hol pont lesz az út
Hol minden száll, összeér
De az is fut, míg él

Nem adom fel, míg egy darabban látsz
Nem adom fel, míg életben találsz
Nem adom fel, míg nem robbanok szét
Míg akad egy kerék
Mit tovább vihetnék
Mi tovább forog még

Kategória: Health, Humanity, soul, mind | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) A kerítésen túl bejegyzéshez

  1. Szemák Attila szerint:

    Isten éltessen erőben egészségben. Nagyon sok emlékezetes túrát kívánok Neked és nem utolsósorban Nekünk az elkövetkezendő 20 évben. 🙂 Bízva az égiekben várom az ötödiket.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s