Néhány túrakalauz azt a tévhitet terjeszti, hogy a Rax platójára vezető Törlweget a Knappenhof hotel parkolójából indulva is meg lehet ejteni. Nos, igen, lehet, amennyiben valaki a hotel vendége, akkor természetesen használhatja az ott elszállásoltak rendelkezésre álló parkolót. Egyébként nem. A biztos kiindulópont Hirschwang település valamely nyilvános parkolója. Van ott több is. Hátránya (vagy előnye, ki minek tartja) hogy cirka 270 m szinttel többet kell kaptatni és időben mintegy másfél órával hosszabb a túra.

A megtett táv (Hirschwang/Rax, Knappenhof, Törlweg, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Berggasthof, Gsolhirnsteig, Knappenhof, Hirschwang/Rax) 15.7 km, 1250 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 5:10)

A hosszútávú előrejelzésekkel ellentétében pazar túraidő van ma kilátásban. Fél nyolc körül rajtolunk a völgyből Cirmivel egyetemben. A Knappenhofig tartó szakasz (09:00) lassan emelkedik egy szép őszi hangulatot árasztó erdőn át.

A kép közepén, a nyeregtől picivel balra az Ottohaus látszik

Később egy széles erdészeti úton barangolunk célunk felé, mely már jól láthatóan mutatja is magát a Rax déli falai tetején. Fél órás sima terep után kezdődik a verejtéket fakasztó kaptatók sorozata. Egyébként kultúrtörténeti szempontból még 2013-ban elmondtam egyet s mást erről az útról.

9:45-kor vagyunk a Lammel-Bründel forrásnál (fenti kép), melyből most valóban csurran-csöppen valamennyi víz. Tudniillik korábban valahányszor erre jártam, mindig ki volt száradva.

Néhány perccel 10:30 óra körül érkezünk az erdőhatár fölé és megkezdjük végső szerpentinek sorozatát. Megjegyzendő, hogy az idén a tavasz kezdetén valahol itt történt egy tragikus eset. Két túrázót elvitt a nedves hólavina. Jelen pillanatban ilyen veszélyek nem fenyegetnek. Legfeljebb néhány nagyobb kiterjedésű, alattomos, eljegesedett hómezőre kell odafigyelni, melyek a turistaút árnyékos részeit borítják.

11:00 óra körül jutunk el a két sziklakapuval fémjelzett legfelső részig (ti. ezért Törlweg, Törl == kapucska, lenti képek). Innen indul a Kronich Eisenweg ferrata is, melyet egyszer már ugyan bejártam, de nem mertem senkinek tovább ajánlani, a biztosítások és a nittek ősrégi katasztrofálisan rossz állapota miatt. Most viszont legnagyobb meglepetésünkre, vadonatúj drótköteleket és új nitteket látunk díszleni a falban. Juhé! Most sajnos nincs velünk felszerelés, de majd ahogyan az idő engedi, ezt okvetlenül megejtjük.

Cirmi a Kronich Eisenweg új biztosításait csodálja

A Kronich Eisenweg a fejem feletti sziklafal napos (jobb) oldalán fut fel a keresztig

11:15-kor bukkanunk ki az Ottohaus alatt. Itt valamivel több a hó és lenge de jeges szellők fuvoláznak átizzadt derekunkon. Gyorsan fel is veszünk valami szvettert és indulunk a Jakobskogel ostromára (lenti képek). Hó ugyan fekszik az úton, de még a túrabotokat sem kell elővenni.

Pulcsit, sapkát kesztyüt felvenni, mert jeges fuvallatok furulyáznak

Alig 10 perc alatt futunk fel a csúcsra (11:25). Némi fotózást követően megkongatják a delet a gyomrunk tájékán, és tehát a kabinos felvonó hegyi állomásában levő vendégház felé vesszük az irányt.

A Raxról a Schneeberg sokkal érdekesebb látvány mint fordítva (mármint a Rax a Schneebegről)

Az Ottohuas mellett elhaladva, legnagyobb meglepetésünkre felfedezzük, hogy az is nyitva van (fenti kép). Kintről nézve semmi nem utal erre, de látunk egy magányos túrázót egy csésze teát kevergetve odakünn a napon és tehát nyilvánvaló, honnan is a forró itala. Mi viszont maradunk a betervezett variánsnál.

Szinte majdnem pontosan déli 12:00 órakor érkezünk a Berggasthofhoz, ahol hasonló „uborkaszezonra” lelünk. Odabenn egyetlen asztalnál egy párocska ücsörög, éppen az ebédjükre várva. Egy ilyen ragyogó téli napon, amikor a kötélpálya is működik, idefenn két vendégház is kínáltatja magát, és sehol senki. Nekem személyesen mondjuk mindegy, sőt, kifejezetten örülök a gyér látogatottságnak.

Itt ágazik el balra a Brandschneide

Félórás ebédszünetünk után megkezdjük az ereszkedést a Gsolhirnsteigen. Felső szakasza ugyancsak kacifántos, meredek alakulat, mely úgy félúton enyhül és a kiszélesedik majd sűrű erdőbe ér. 13:30 óra körül érkezünk a ponthoz, ahol a Gsolhirnsteig egyesül a Törlweggel. További másfél óra még a visszaút. Ismét gazdagabbak lettünk egy csodás hegyi élménnyel. A Törlweg–Gsolhirnsteig páros egy örökzöld raxi klasszikus. Jelentősebb hó esetén viszont meggondolandó, főleg és nem utolsó sorban a Gsolhrinsteig felső szakasza miatt is.