Nem akarok tovább a Covid19-témával foglalkozni. Egyet tehetek csak tűrni és eltűrni. Ez lényegesen könnyebb lenne ha teszem azt, valós veszély fenyegetne. Van ilyen? Még most is szeretném hinni, hogy igen és magam is megrendülök amikor koporsóval telt termeket mutatnak az olasz valóságból. Elzárkóznék a tények elől? Mik a tények, mik a féligazságok és hol kezdődnek a hazugságok? Ki az, aki most kétséget kizáróan biztost tud mondani? Kinek lehet még hinni?
Attól tartok, bárhogyan is végződjék a dolog, immár annyian mártották bele egyik vagy másik oldalról magukat, hogy teljes bizonyosságot éppúgy nem lehet elvárni, mint a szeptember 11.-el fémjelzett merényletekkel kapcsolatban. Minden józan gondolkodású ember tudja, hogy az, nagyon-nagyon sántít. Mekkora esély van rá most, hogy bármilyen nyílt levél egy német kancellárból beismerő nyilatkozatot csaljon elő? Zéró! Hol van az a bíró, aki majd pálcát tör?
Közben az is elképzelhető, hogy a ragály tán mégis túlmutat egy átlagos influenzán és több életet követel, csak valamelyest túlreagálták. Annyit azonban tudni lehet, hogy van egy rendkívül hatásos fegyverünk a kór ellen, mely ritkán ha egyáltalán mond csütörtököt. A mi saját immunrendszerünk. Meg tud védeni, főleg akkor, ha a sajtó és politikai elit seggét nyaló, hangosan csaholó közmédia nem hozná az emberekre a frászt. Mert azt is tudni lehet, teljes bizonyossággal, hogy a rettegés, a lelki terror, az állandó félelem mennyire rontja a betegek túlélési esélyeit. Akár makkegészséges is összeroppanhat, ha teszem azt most egy kicsit kapar a torka és egy nem specifikus PCR tesztje poztív. Máskor ügyet sem vetne rá, de most akár bele is halhat, mert úgy hisz a koronavírus letális erejében mint a Mindenhatóban.
Ja, még el nem felejtem, a koporsók. Van egy olasz ismerősöm Firenzében. Szakmai konferenciákon ismerkedtünk meg, régen nem láttam, az események kapcsán hogyléte felől érdeklődtem. Nagyon szűkszavú volt. A koporsókról annyit mondott, hogy a talján katolikus nép. A halottakat temetni szokták, földbe. Ez még ma is így szokás. Normál esetben, amikor egy-egy idős ember elhunyt, a holttestét átadták a hozzátartozóknak, hogy rendre eltemessék. Most ez leheltelen. Mivel fertőzés veszélye fenyeget, a holttesteket nem lehet kiadni, mert törvényileg (hatóságilag) hamvasztásra kerülnek. Tehát ott sorakoznak egymás mellett, mert soha senki nem számolt vele, hogy az anyaföld helyett, krematóriumi kapacitás kelljen majd.
Maradjatok egészségesek, menjetek a napra. A D-vitamin elkel mindeniken a hosszú tél után. Erősíti az immunrendszert. Tudjátok, ez egy csodás és erős védő-páncél. Már számtalanszor megvédett benneteket. Most is ezt fogja tenni unszolás nélkül is.
Update április 1. (de ez komoly). Nem akarok a témával kapcsolatban új posztot nyitni, de mindeképpen megéri a figyelmet egy bátor magyar orvos Dr. Tamási József véleménye az állítólagos pandémiáról.
Kedves Sztefanó. Nem érdemes sem kicsinyíteni, sem nagyítani a járvány veszélyeit, hozadékait. Olyan járványról van szó, amely most hirtelen el fog vinni sok embert, akiknek még éveik lehettek volna hátra. De nagyon kevés olyat, akik előtt még ott állt az élet. Akit személyesen érint, annak ez nyilván katasztrófa. Az országok azonban nem fogják megérezni az emberi veszteséget. Nem ezzel lesz a baj, hanem azzal, hogy a járvány elmúltával, de a veszély bevésődött tudatával kell újraindítani a társadalmakat. Valószínűleg újabb, másabb világ jön. Ennek lesznek szép, nemes, okos oldalai. És lesznek szomorúbb következményei, mert ettől kezdve azzal a tudattal kell élnünk, hogy a “békeidők” optimizmusa elveszett. Ilyen szempontból jó a járvány, mert viszonylag kis veszteséggel jár (egy teljes társadalom szempontjából), de ráébreszt minket a tulajdon sérülékenységünkre. Az továbbra is kérdéses, hogy a ráeszmélés elvezet-e egy stabilabb úthoz. Üdv, és fel a fejjel.
Zs.
Nagyon köszönm Zsolt a kommented. Nagy vonalakban egyetértek. Frappánas öszzefoglalás, jól illik záróakkordnak egy befejezetlen szimfónoia végére.