MTB: Anninger-Trail II.


Ez az első olyan bringa túrám, amikor a célom lényegi mivolta más, mint a korábbiakban. Tudniillik ezúttal kizárólag az Anninger-Trail érdekel. Szeretném folyamatosan, megtorpanások és bénázások nélkül teljesíteni ezt a részben már rendes downhill elemekkel tarkított single-trailt.

AnningerTrail_2D AnningerTrail_3D

AnningerTrailProfile

A fenti ábrán feltüntetett nyomvonal hossza Freigut-Thallern paroklójából indulva/érkezve  bő 18 km, bruttó 1:53 óra alatt (nettó 1:45) 520 m szintemelkedéssel összekötve

Hogy némi könnyed bevezetőm is legyen, a Freigut-Thallern vendégház elejében parkolok. Cirka 5 km bevezető szakasz után megkezdem kaptatásom az Anningerre. Újdonság, hogy erről az északkeleti oldalról még soha nem másztam a hegy tetejére, így kíváncsi vagyok, hogy vajon melyik feljutás a keményebb, ez, avagy az általam korábban preferált nyugati (Großes Buchtalon át)?

Kiváló kondiban érzem magam. Öröm belefeszíteni a pedálokba. Úgy érzem magam, mint egy ifjonti siheder. Hol van itt gond? Hol van itt a 60+? Híre hamva sincs! A pumpám a mellkasomban zokszó nélkül teljesít. Csak elektromos ceprek előznek le.

A Krauste-Linde vendégházig igazán könnyű a terep, nincs is szükség a váltóm legnagyobb fogaskerekeire. Jóval a maximum alatt maradhatok. Ezután viszont, látható módon, kunkorodik a széles út és valamelyest több erőbedobást kíván. Summa-summarum ez a felszökés lényegesen könnyebb ama nyugat útnál.

Odafenn, erős cél citeráz, szárazra cserélem loncsra izzadt cuccaimat és nekiveselkedem a tulajdonképpeni fő célomnak, a single-trailank. Most nem vétem el a bevezetőt, mely egy irdatlan felszökéssel indít, majd szépen ráterel a régi ródli-pályára. A továbbiakban a széles erdészeti út mentén, az erődben kacskaringózik az ösvény. Élvezem a lengéscsillapítóim nyújtotta komfortot. A Breite-Föhreig gyengéd a terep, itt-ott apró-cseprő meglepetésekkel. Aztán kezdődhet a rendes becsületes downhill.

Elmormolom zsolozsmám és belevetem magam hepehupás, buckákkal, gyökerekkel, meredek lejtőkkel, kanyarokkal megtűzdelt zúzdának. És köszönet a direkt ilyen terepre épített bringámnak, állom a sarat, sikerül folyamatosan, hibátlanul abszolválni az ereszkedést. Még a trail végében megbúvó meredek rámpát is beveszem, tudniillik, amin a legutóbbi alkalommal még felsültem. Szuuuper, boldogság. Újabb kalandokra fel!

Kategória: Biking, Hobbies
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s