Végre sikerült Attilával egy újabb és öblösebb akciótervet megvalósítanunk. Hinternaßwaldból, a Rax és a Schneealpe közé szorult túraeldorádóból indulunk megostromolni a Rax 1800 méter szinten hullámzó felföldjét. A kínálatból a Szelíd Zergesarok (Zahmes Gamseck) néven ismert A/B szintű ferratát választjuk felfelé, majd pedig lefelé a Kaisersteigen ereszkedünk le. Alternatívaként, tán egy más alkalomra választható még a Vad Zergesarok (1+/2-), a Wildfährte (B), a Bärenlochsteig (B) avagy a Peter Jokel Steig (A) is.

A táv (Hinternaßwald, Naßkamm, Gupfsattel, Gamseckersteig, Heukuppe, Karl-Ludwig-Haus, Predigstuhl, Habsburghuas, Kaisersteig, Hinternaßwald) cirka 21 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 9:00 óra (nettó 6:30 óra).

Széles erdészeti úton indulunk 8:20-kor a Reißtalklammon át, melynek egyik különlegessége a vízbőség. Innen a név is, Naßwald, azaz Nedveserdő. Ez olyannyira igaz, hogy Bécs város ivóvíziének jelentős részét is az itt található források táplálják.

A Habsburghaus teherliftje völgyi állomásánál (fenti kép; 8:50) jobbra elhagyjuk az erdészeti utat és megkezdjük a kaptatást, melyet a hegy hűvös lehelete tesz kellemessé. Kis gond, hogy egy tábla figyelmeztet az útépítés miatt lezárt Gamsecksteigre. Nos, pont azt szemeltük ki mára magunknak. Nincs semmi gond, tudniillik ha mégis áthatolhatatlan akadályba botlanánk, a Naßkammon (lenti képek; 9:30) jobbra fordulva remek alternatívaként kínáltatja magát a Schneealpe hasonló platója.

Egy második lezárásra figyelmeztető tábla (fenti kép) már-már meghátrálásra késztet, de Attila állhatatosságának köszönhetően, az erdészet rémületes természetromboló tevékenysége ellenére is bevállaljuk a tovább haladást. A pusztítás, amit itt tárul szemeink elé szívszorító. Miközben a hegyi biciklisek ellen pont az erdészet kardoskodik a környezetpusztítás vádjával, a napnál világosabb, hogy ezernyi hegyibiciklis nyomás sem szenved annyit a természet, mint az ilyen rettenetes beavatkozások nyomán.

Vasárnap lévén nem bömbölnek a gépek, nincs lázas tevékenység, csend honol valószínűleg hétfő reggelig. Gond nélkül kiérünk az új autópálya-szelességű erdészeti útra, majd később rátalálunk az elpusztított turistaút megmaradt folytatására.

A már bizony rozoga állapotban levő Zimmemannhüttet elbontották, maradt a mögött levő Gamseckerhütte. Hűvös erdőben kaptatunk tovább, majd cirka 25 perc után (10:15) kilyukadunk egy napsütötte nyeregben (Gupfsattel), ahol megejtjük első hosszabb pihenőnket (fenti képek). Innen három út is elágazik. A Rax felé fordulva balra a Wildes Gamseck, jobbra a Zahmes Gamseck és ellentétes irányban a Grabnegrgupflra vezető ösvény.

Folytatjuk tehát a szelíd változaton, ami nem is annyira szelíd, legalábbis ami a dolog optikáját illeti. Egy fiatal pár jön szembe velünk, kérdezem, honnan, mi szél hozta őket? A hölgyön kifogott ez a mégiscsak komor és vad panoráma. Ma inkább lemondanak a mászásról, visszafordulnak. Mi viszont rendíthetetlenül küzdjük magunkat tovább, a beszállóhoz vezető sziklagörgetegen át (10:40).

A drótkötéllel remekül biztosított Klettersteig tapasztalt mászóknak nem okozhat gondot. Mi bátrak vagyunk és szett nélkül is vállaljuk a kihívásokat. Aki gyakran és erősen kapaszkodik a drótba, annak ajánlott legalább egy mászó kesztyű, de sisak sem éppen felesleges. Ahol tehetem inkább mellőzőm a drótkötelet és sziklát fogok, ami úgy a szakaszok felén sikerül.

Jó tempóban vesszük a nyers sziklarengetegbe ágyazott útvonalat, melyet egy sziklahasadékba telepített hosszú vaslétra koronáz, az úgynevezett kulcs-szakasz. Technikailag semmiféle nehézséget nem okoz, de a környezet egy csodás élmény.

Kiérünk a füves platóra és következik a kissé egyhangú dombra való felgyaloglás, mely a Heukuppe (11:50) ma különösen jól tátogatott tetején ér véget. Az indulástól számítva 3:30 óra elteltével vagyunk tehát a csúcson. Annyian bóklásznak az itt elhelyezett emlékmű körül, hogy esélyünk sincs idegenek felbukkanása nélkül képet készíteni. Letelepszünk a fűbe és megtartjuk második hosszabb pihenőnket (12:25).

A jól ismert úton ereszkedünk le a csúcsról és betérünk egy-egy korsó elektrolitra a Karl Ludwig-Hausba. Egy remek mexikói vegán babgulyást is elköltünk a testiek érdekében, és 12:50-kor állunk tovább. Hosszú út vár még ránk akkor is, ha a szintemelkedések oroszlánrészét már ledaráltuk.

A nehezebb utat választjuk (naná) a Habsburgházhoz, tehát először szépen felbaktatunk a Predigstuhlra, majd a stájer Rax kiterjedt, ritkán látogatott hepehupás fennsíkján át érkezünk soron következő megállónkhoz (14:20).

Egy szerencsés felvétel, a Habsburghaus felett az Ötscher kínáltatja magát, töle jobbra a Göller

Lehuppanunk a teraszon kihelyezett asztalok egyikéhez és elfogyasztjuk második ebédünket, egy-egy adag tojásos nokedlit. Bár még maradnánk, a táj a környezet és főleg pedig az időjárás marasztalnak, de nekünk sajnos tovább kell állnunk.

Lefelé, nem a legkönnyebb terepen át vezet az út, tövestől kicsavart hatalmas fák holttestei között lavírozunk (a fenti képen még nem). Nem szeretnék olyankor a helyszínen lenni, amikor imigyen, pálcikaként döntögeti a vihar a fenyvest. Egy rendhagyóan remek túra, kiváló időben, kívánni sem lehetne jobbat. Köszönöm Attila, hogy elkísértél és előre örülök a még soron következő 49 év túráinak.