Valahányszor a Vad Zergesarokra tévedek, itt-ott felötlik bennem az eretnek gondolat, hogy tulajdonképpen minek is vagyok itt? Mit keresek itt a falban, amikor pedig lehetnék máshol is? Merthogy ezek veszélyes gondolatok. Ha elhatalmasodnak, oda az összpontosítás. A cirka 180 m szintkülönbséget áthidaló, 2-es mászás, fokozott koncentrációt, nagy odafigyelést igényel. A kulcspontok áthidalása megköveteli azt a bizonyos „flow” állapotot, ahogy azt Csikszentmihályi meghatározta.

A megtett táv (Hinternaßwald, Reißtalklamm, Naßkamm, Wildes Gamseck, Ochsenhaltweg, Habsburghaus, Kaisersteig, Reißtalklamm, Hinternaßwald) cirka 18 km, 1380 m szintemlekedés bruttó 7:45 óra alatt, nettó 5:30 óra.

Cirmi javaslatára, Philippel indulunk ezen a szépnek igérkező szeptemberi napon a Raxra, hogy együtt ismerkedjünk a Vad Zergével. Immár harmadik alkalommal. Legelőször a puszta kiváncsiság hajtott, másodszorra a kivánság, rutint szerezni az ilyen és ehhez hasonló terepen. Aztán, sejtettem, hogy előbb vagy utóbb újra terítékre kerül. Nos, miután Philip még nem ismeri, jó ötletnek tűnik, bevezetni őt is eme “varázsdobozba”. Dachsteini háromnapos kirándulásom során úgymond jól svungba jöttem, tehát mikor, ha nem most?

A Gamseck falai: valahol ott a kellős közepén visz at út

Később indulunk (9:10), hogy időt adjunk a napnak, kissé felmelegíteni a levegőt. Délután sem riogat zivatarveszély. Kellemes, késő nyári idővel van elméletileg dolgunk. Sajnos a délkeleti szél elég virgoncra sikeredik és támad kedélyeinkre. A beszállóhoz érve (11:15 – lenti kép), nehéz egy szélárnyékos odút találni, hogy nyugodtan felkészülhessünk, sisakkal, miegymással.

A vörös árok előtti traverz…

A fal nyugati fekvése miatt, délelőtt árnyékban van, amihez ráadásnak élénk szél párosul. Ujjaink szinte elgémberednek a hidegtől. A hangulatom, mint általában hasonló kihívások előtt, kissé feszült. A gyomromban gombóc. Szerencsére jól leplezem, kívülről ebből nem sokat látni, legalábbis úgy gondolom.

A vörörs árok után (balra a képben)

Az a bizonyos kulcspont a végében egy balra áttal

Legutóbbi itt jártunk óta, valakik felfrissítették a piros jeleket. Korábban már bizony nagyon el voltak halványulva, de mostanra jól rikítanak, eltévedni nem nagyon lehet. Persze az odafigyelés melegen ajánlott, hiszen egy-egy perem, kibukkanás után, néha akár háromfelé is lehetne folytatni.

A fal alaprajzát egy korábbi posztomban már közzé tettem. A kulcspontok ott pirossal vannak kiemelve. Az első („SCHL.ST.” == Schlüsselstelle azaz kulcspont) egy cirka 2m magas fal, ami egy traverz végében, a legkacifántosabb. Bal-vállmagasságban, a traverz sziklapereme kifelé nyomja a testet.

Valamelyest emeli a kedélyeket, hogy néhány részt mégis beragyog a nap. Érdekes, hogy ez mekkora erőt tud adni, pedig csak optika!

Óriási megkönnyebbülés, amikor feltűnik az ösvénynapló kazettája a falban. Anélkül, hogy beírnánk magunkat folytatjuk, az egyre könnyebb terepen. Legfeljebb 1/1+ szintre szelídülnek a még hátramaradó akadályok. Durván, egy óra mászás után 12:20-kor érkezünk a füves platóra, a Gamseck csúcskeresztjéhez.

Ami ezután még jön, az csupa édes derű és élvezet. Az Ochsenhaltwegen a Grasbodenelamon és a Franzlbauerhütteken át ereszkedünk odáig, ahol a Bärenlochsteig lyukad ki, majd enyhe emelkedők sorozatán jutunk a Habsburgházhoz. Itt sort kerítünk egy ugyancsak kellemes, napos, ebédszünetnek (13:30). Jól elnyújtott falatozásunk után jöhet az ereszkedés a szintén jól ismert Kaisersteigen (14:20).

Egy semmiképpen sem alábecsülendő túra, ami teljes szédülésmentességet igényel. Korábbi tapasztalatok, hasonlóan sziklás, 1+/2- terepen, feltételei a biztonsággal teljesített túrának. Enélkül nem merném senkinek sem ajánlani.