Európa felett, vasárnap, ritka időjárási fenomén uralja az eget. Három ciklon feszít ki egy háromszöget, melynek közepén, felhőtlen, kék ég dominál. Pedig nincs magas nyomású légköri képződmény, nincs anticiklon. Kicsit vacillálok is, hogy lehet-é ennek az egész „legből kapott” sztorinak hinni? Hát kedves barátaim, lehet. Mert bár elég zimankósra sikeredik a reggel, a nap, ragyog rendesen. A Schneeberg a távolban pompázik a fehér lejtőivel (képek lejjebb), vajha lennék inkább ott. De csak a Kienckig merészkedem, mert kimozdulni azért mégiscsak kell.

Rendhagyó módon, nem viszek GPS-t. Azt is mondhatnám, a terepet úgy ismerem már mint a tenyerem. Eltévedni képtelenség. Aki pontosabb útmutatást igényel, benézhet mondjuk ide, van ott elég Kieneckre vezető tippem és variánsom. A Kienceket ugyanis legalább öt különböző irányból lehet elérni, megannyi változat mentén.

Most a Mareschsteiget választom, mindenféle cicoma nélkül. Elmúlik már 9:00 óra, amikor elindulok, de nincs még 11:00, mire felérek az Enzianhütte teraszára. Ejha, ez elég jó tempó volt, meg sem éreztem! Magam is csodálkozom, hogy ilyen gyorsan elérem célom.

11:20 van, amikor újra felkerekedem, hogy az Enziansteigen szálljak alá. Teljesen normális, mondhatnám hétköznapi kerülő. Na, de mint az elmúlt alkalommal is, szembejövet egy egész csapat kaptat a kunyhó irányában. 30 főig számolom őket, aztán abbahagyom, pedig még jönnek folyamatosan. Miféle őrület ez? A kunyhó összesen sem képes 40 vendéget egyidejűleg ellátni. Arra nincsenek berendezkedve, kéremszépen! 

Összefoglalás: ha hétvége és szép idő, akkor elég korán indulja a Kieneckre, amennyiben a vendégház szolgálatait kívánod igénybe venni. Ha tudniillik előtted betódulna egy ilyen társaság, akkor csak a megfutamodás és magaddal hozott elemózsia segít. Semmit ne bízz tehát a véletlenre!