A Schneeberg-Rax vidékére kiterjedő lezárást már ugyan feloldották, de nem vonzanak a havas bércek. Kaptam viszont meghívást egy tavaszi túrára a csodaszép, borvidékéről és kajszibarackjáról híres Wachauba. Mivel egyszer már volt szerencsém arra járni, nem számítok különösebb kihívásokra, mivelhogy a dimbes-dombos Wachau nem kifejezetten meríti ki a magashegyi, sziklás környezetvilág kategóriáját. Aztán, nesze neked, csak kapkodom a fejem csodálkozásomban, hogy miféle nyers, vadregényes, élménygazdag tájra kalauzol engem Cirmi és Philip.
A Duna partjáról indulunk (9:10) egy „titkos” jelöletlen ösvényen (fenti kép), melynek kezdetét először is meg kell lelni, kivéve ha a terepet már olyan jól ismerő vezetőid vannak, mint nekem. Egy árnyékos völgyben baktatunk keleti irányban (lenti képek), majd hamarosan napsütötte sziklás gerincre érünk ki. A tájegység egyébként az Unterkienstock név alatt ismert, de nem sikerült kideríteni, hogy az elnevezés egy valamikori falu, hegy vagy esetleg völgy elnevezése. A lényeg, hogy van folytatásban egy Oberkienstock is, mely a túra második részének ad otthont.
Első célunk az egyszerű fakereszttel ellátott Falkenhorst (10:28 – fenti képek), mely Unterkienstock felett őrködik és, mint említettem, ahová jelölt turistaút nem vezet. Vad sziklavilágon át kacskaringózik az ösvény. Néha jól látható az út követendő fonala, máskor meg belevész az úttalannak tűnő rengetegbe. Itt-ott könnyű mászás tarkítja a kaptatókat. Számtalan helyen nyílik remek kilátás az odalenn csordogáló Dunára.
Akár a Raxon is készülhetett volna ez a fotó, olyan a kulissza
A továbbiakban rátévedünk a jelzett turistaútra, mely a Hirschwandra (11:25) vezet, amivel már ezelőtt vagy 8-9 évvel megismerkedhettem. A tetejébe vezető két rövid ferrata olyan B szintű lehet, kezdőknek és kisebb gyerekeknek mindenképpen ajánlott egy teljes kantár-beülő felszerelés.
Még távoli célunk a Seekopf és töle jobbra a Kienstockspitze
Visszapilantásban a Hirschwand, zászló cirka kép közepén látszik
Folytatjuk a túra legmagasabb pontja, a mindössze 671 m magas Seekopf felé (11:50). Tán két éve, fából épült, új kilátó várja az ide tévedőket. A régi elkorhadt, elbontották. Ma rengetegen keresik fel. A legtöbben természetesen a rendesen, pirossal jelzett Meurersteigen érkeznek, amin valóban szokatlanul nagy a nyüzsgés, ami érthető. Azért tudom, mert mi ezen az úton szállunk alá, hogy egy furfangos húzással újult erővel veselkedjünk neki a Seekopfig visszavezető magaslatoknak.
Ismét sziklás, mászást ösztönző terepen vonulunk. Erre már nem sokan tévednek, kivéve azokat a sport-sziklamászókat, akik a jó időt kihasználva ostromolják az egyes 3-as és 6-os nehézségű szint közti útvonalakat. Következő célunk a Sonnstein (590m, fenti képek), amit a mindenképpen izgalmas és változatos Stoasteigen érünk el (13:40). Itt aztán megejtjük déli uzsonna szünetünket.
A hegy folytatódó gerincén érkezünk vissza az említette Seekopf kilátó tövébe, de most a hivatalos alászálló helyett egy más jelöletlen ösvényen útba ejtjük az 591m magas sziklaszirtet, a Kienstockspitzet (14:37, fenti képek), amit egy keskeny bevágásban történő élvezetes sziklamászással érünk el. A lefelé menet a szirt túlsó oldalán, egy könnyebb útvonalon történik meg. Visszajutunk és elhaladunk ama bevágás előtt, ami az imént még a feljutás útvonala volt. Egy lazán ülő sziklatörmelékkel teli, jó meredek árokban folytatjuk az alászállást. Később, lejjebb a csapás beletorkollik a már megismert Meuerersteigbe.
Háromnegyed négy van, mire visszaérkezünk az út szélén leparkolt autónkhoz. Hát summa-summárum, remek és főleg változatos túra ért véget, melynek egyetlen percére sem illene ráfogni a “monoton” jelzőt. Aki terepen nem otthonos, annak nem merném ajánlani, mert a nagyrészt útvesztők és jelöletlen ösvények miatt, eltévedés veszélye fennforog. Bár aki jól tud tájékozódni, az tehet egy próbát egymaga is.
…édes Istenem, mit mulasztok… 😦
Elvileg május derekától lehetne valamihez kezdeni, de szinte biztos lehetsz benne, hogy addigra majd kitalálnak egy grönlandi, egy kameruni vagy szibériai variánst (az fantázianevek tárháza kimeríthetelen)… a gözt a katlanban tartani kell….