Az egyik kedvencem, a Preinerwand, ami, kezeket is remekül foglalkoztató könnyű mászóösvény. Nem összekeverendő a Haidsteiggel, ami egy árnyalatnyival nyugatabbra fut felfelé. Nagy kánikulában azért meggondolandó, mert akadálytalanul pörköl a delelőjére hágó nap. Nincs menekvés! De ma, egyszerűen csak kellemes a nyári meleg, ami persze nem jelenti azt, hogy nem patakzik rólam rendesen a verejték.

A fenti nyomvonal szerinti út hossza 10.5 km, alig 1000 m szintemelkedés bruttó 5:20 óra alatt (nettó 3:45 óra)

8:40-kor indulok Griesleitenből és egy jó darabon követem a Haidsteighez vezető turistautat. Nem sokkal a Bachingerbründel előtt egy sárga útjelző táblánál ágazom el a Preinerwandsteig felé. Még egy rövid szakaszon erdőn át, majd az út vonala hirtelen bukkan ki egy sziklás rengeteg küszöbén (9:30, fenti képek). Szokásomhoz híven, az első, bemelegítő-indító mászóka előtt (lenti kép), felveszem a sisakom, kortyolok némi nedűt a tömlőmből majd nekilendülök. Az út piros jelzései jól követhetőek, eltévedni nem nagyon lehet.

10:50-kor érek fel a platóra, azaz cirka 1 óra és 20 percbe telik a mászókával tarkított Preinerwandsteig. Odafenn lehuppanok a fűbe és megvárom, míg csillapodik szívem kalapálása. Itt-ott hűvös fuvallatok szárítanak, de az idő mégis kellemes. A kereszt körül sokan bóklásznak, látszik, hogy szabadságszezon van. Idáig tartó utamon viszont élő emberi lénnyel nem találkoztam. A Griesletenből indulók többsége is a Haidsteiget célozza meg.

Nos, miután aznapi fő feladatom bevégeztem, nem marad más hátra mint a laza alászállás a Göbl Kühn-Steigen. A Neue Seehütte még mindig zárva-árva. Úgy tűnik nem találnak megfelelő haszonbérlőt. A „Murauer” sörre utaló felirat fakó, de még jól virít, más, többi tábla már leszedve. Utam vissza a kiindulópontba eseménytelenül zajlak.