Van a Raxon, a Heukuppe alatt egy árok, afféle mélyföld (tudniillik a felföldön), amin, illetve amelyben, több kisebb-nagyobb legelő (Alm) is található, és ahol még nem jártam. Nos, akkor, most ezt az eddig még ismeretlen útvonalat választom a Karl Kantner-Steigből kibukkanva, hogy utána érkezzem végcélomhoz, a Habsburgházhoz. És nem bánom meg, mert érdekes perspektívákat kínál, az egyébként jól ismert környezetre.

A megtett táv (Preiner Gscheid, Siebenbrunner Kessel, Karl Kantnersteig, Karl Ludwighaus, Ebnerhütte, Ochsenhaltweg, Habsburghaus, Schlangenweg, Preiner Gscheid) 14 km, 1030 m szintemelkedéssel, bruttó 6:00 óra alatt (nettó 4:45 óra)

9:00 óra lehet, amikor elindulok, bele egyenesen a Nagy Siebenbrunner Katlanba majd a közismert Karlgraben felé fordulok. Felfelé kaptatásban érintem a Schllangenweg első kanyarulatát, ahol a tábla jelzi a Karl-Kantner irányát (lenti képek).

Követem a csapást felfelé aztán balra a Rax keleti falai alá. A jelzett turistaút egyre meredekebben kunkorodik, mígnem eléri a beszállót (10:00 óra). Ott már egy loncs vagyok, patakzik rajtam minden, ami ilyenkor a bőrön folyik. Szusszanok egyet aztán neki az évszázados vaskorlátoknak és kengyeleknek.

A beszállóból nézve: a Preinerwand csúcsa kandikál

Ez még azon Steigek egyike, amely megúszta a szanálást és pont olyan állapotban lehet, mint annak előtte, százegynéhány éve. A vasat pedig, csodálom is, a régiek úgy beleverték a sziklába, hogy kifogástalanul tart, meg lehet benne bízni. Ferrata felszerelés ide nem nagyon kell, meg aztán nem is nagyon lenne hová akasztani, bár a vaskorláton, helyenként, minden bizonnyal lehetne csúsztatni a karabinereket.

Pillantás a Waxriegelhaus felé

Tán fél óra, a sziklás, biztosításokkal ellátott részeket magam mögött hagyni (fenti kép), majd még 15 perc kiérni a platóra (10:45). Elsuhanok a Karl-Ludwighaus mellet, majd a Predigstuhl alatti nyeregben lefelé, ama bizonyos “felföldi mélyföld” felé veszem az irányt. Ereszkedem, először széles kocsiúton, majd az Eckabuerhütte/ Taupentalam felé vezető elágazásban balra tartván, egy gyengén látható ösvényre érek. Itt kezdődik aktív terepszemlém, és rácsodálkozásom a perspektívákra.

Odaát a jól ismert Grasbodenalm házai

Az Ebnerhütte után (fenti képek) jobbra kell venni az irányt. A táblák ugyan mutatják, de út nincs. Maradok tehát a feltehetően jó irányba vezető árok mélyén, ahol aztán, itt-ott lelek nyomokat is. Afféle bokatördelő, sziklákkal megszórt, lapályvidéken lavírozok, folyvást ügyelve, hogy kikerüljem a mélyen sáros lyukakat, amik a buja növényzet alatt leselkednek a gyanútlan vándorra. 11:20-kor elérem a Grasbodenalm felől érkező turistautat (lenti képek) és tehát innentől már jól ismerem a járást. Kaptatók sorozata következik egészen a Habsburgházig (12:00).

A kép közepén ahol a sárga táblák virítanak, van a keresztezödés

Visszafelé: pillantás az Ebnerhütte felé, tudniillik ahol jöttem

Közelítésben az Ebnerhütte és a lapályban lévö Almok

Visszapillantásban

Visszafelé a rendes és legrövidebb összekötő úton bandukolok. 13:30-kor elérem a nyerget (lenti kép), ahonnan a Schlangenweg szerpentinjei kezdődnek. Egy helyen még lehuppanok és eszem-iszom a magammal hozottokból, majd folytatom az ereszkedést. Majdnem pontosan délután 15:00 órára érek vissza Preiner Gscheidbe.