Ez a variáns az „Öreg Nandlgrat” néven ismert túrázók körében. Cirka 4 éve derítettem fel, és az akkori beszámolómban teszek néhány figyelemre érdemes, orientációval kapcsolatbos utalást. Most Attilával vágunk neki Losenheimből, a Szalamandra libegő parkolójából, mely az idén, hirtelen fizetős lett (5€). Az útvonal lényegében a kékkel jól jelzett Nandlgrat utolsó harmadára lyukad ki, és tehát a bevezető 2/3 része különbözik a hivatalosan jelzett Nandlgrattól.

A megtett táv (Losenheim, Edelweißhütte, Nördlicher Grafensteig, Nandlboden, Nandlgrat, Fischerhütte, Kölosterwappen, Kaiserstein, Fadensteig, Losenheim) 12 km, 1300 m szintemelekdés bruttó 8:00 óra alatt (nettó 5:20 óra)

Mutatom utunk tervezett fonalát (alsó képen nagyítva)

A gerinc a balodali árok túlsó oldalán az “Öreg Nandlgrat”

9:00 óra után néhány perccel kezdjük meg aznapi menetelésünket. Az idő kellemes, napos, itt-ott kúsznak ártalmatlan pára felhők az égen. Először felkaptatunk az Edelweißhütte tövébe (9:50), ami éppen felújítás miatt zárva van. A gazda, asszonykájával éppen a napos teraszon kávézgatnak, és ki is szolgálnának bennünket, amennyiben szomjunkat kívánnánk oltani, de ez még korai.

A Nördlicher-Grafentsieg vonalán keresztezzük a Lahning-Riesst (fenti kép, 10:20), majd hamarosan elérjük a Nandlbodenre vezető letérőt (lenti kép, 10:30). Egy valamikori Almról van szó, ahonnan sajnos időközben eltűntek a jámbor kolompoló tehenek. Egyre kevésbé éri meg ilyen gazdasággal foglakozni.

Átvágunk a mezőn, és egy jól látható csapást követünk, mely egyre meredekebben szerpentinez felfelé. Bár a nyomok alapján nem egy elhagyatott útról van szó, a friss vegetáció, vörösfenyők és törpefenyők ágai ugyancsak durván be-belógnak keskeny csapásba. Legközelebb egy metszőollóval szerelkezem majd fel, hogy a legszemtelenebb hajtásokat lecsippenthessem.

Később szabad terepre jutunk, ahol a továbbjutás némileg fokozott odafigyelést igényel. Az irány egyértelmű, tudniillik az a bizonyos sziklatorony (lenti kép), amit már az említett korábbi beszámolómban leírtam. Az konkrét útvonalat viszont ki kell silabizálni. Mi is egy helyen egy törpefenyők benőte zsákutcában kötünk, amit egy hátra arc követ. Kétség esetén a „jobbról kerüld” általában bejön, mégpedig mindaddig, amíg ez a taktikai meggondolás bele nem vezet az utunkat jobbról szegélyző árok mélyébe.

Az említett sziklatorony tövében viszont balra és felfelé kell orientálódni úgy, hogy a csúcs kifejezetten elkerülendő. Helyette érdemes a balra kitekintgetni, és egy jól látható törpefenyő utcácskát kiszúrni (fenti képek, 11:40), mely aztán egyenesen átvezet a rendesen jelölt Nadlgratra (12:00). Nos, itt aztán már csak a kék jelzéseket kell követni és legfeljebb fél óra elteltével ki lehet bukkanni a platón (12:20).

Ama bizonyos “Nandlturm” (tühegytorony) ami a Steig nevét is adja

Időközben a páratenger beveszi a fennsíkot és kissé lehűl a levegő is. Mindezek ellenére a fűbe huppanva engedélyezünk magunknak néhány perc erő gyűjtést. Következik az unalmas befejező kaptatás a Fischerhütteig, majd elnézünk a Klosterwappenra (13:05) és vissza.

Szemben a Tehénhóhegy (Kuhschneeberg)

Később még a Kaisersteinnel tesszük kerekké a napot, melynek, állítólagos városi legendája úgy szól, hogy megboldogult Ferenc-Jóska odáig ügetett fel lóháton. Nahát! Miközben a didergető pára felhőket lassan-lassan felszárítják a nap sugarai, indulunk vissza a völgybe, mégpedig a Fadensteigen (lenti képek). Így délután, napsütésben.